Richelle Mead – Dermesztő ölelés

richelle-mead-dermeszto-oleles-pdfMEGJELENÉS: 2010
OLDALSZÁM: 306
KIADÓ: Agave
ÉRTÉKELÉSEM: 4/5

Rose Hathaway élete tele van gondokkal. Nem elég mindaz a nehézség, amit dampyr testőrtanoncként kell átélnie, ráadásul oktatója, a vonzó Dmitrij valaki másra vetett szemet. A köztük lévő szoros kapocs miatt pedig Rose folyton akkor hallja legjobb barátnője, Lissa Dragomir gondolatait, amikor az barátjával, Christiannal enyeleg.
A Szent Vlagyimir Akadémiát azonban megtámadják az élőhalott strigák, akik korábban több királyi vérű nemesi családot lemészároltak. Így az iskolának a legjobb dampyr testőrökre van szüksége, többek közt Rose anyjára, a legendás, ám szigorú Janine Hathaway-re. Az idei sítábor kötelező, ám Idaho hótól csillogó lankái csak látszólag biztonságosak. A könyörtelen strigák halálos veszélyt jelentenek mindenki számára, és Rose-nak cselekednie kell. De a hősiességnek mindig ára van.

Szerintem nem lepten meg senkit azzal, hogy a csodálatos nyitórész után bizony azonnal folytatnom kellett a könyvsorozat olvasását, így pár nap alatt ki is végeztem a második részt is. És hogy jobban tetszett-e az előző résznél? Nem igazán, noha azt hallottam, hogy másoknak viszont a második rész jobban bejött. Egy képeletbeli fél ponttal sajnos lemaradt nálam, és az oka talán az lehet, hogy volt olyan izgalmas és eseménydús, inkább csak a vége.

Tulajdonképpen inkább a szereplők kibontakozása játszott fontos szerepet, jobban megismerhettük, több mindent megtudhattuk róluk. És ugye a Rose-Dmitrij kapcsolat szerelmi háromszöggé, illetve négyszöggé bővült, hogy színrelépett Tása, és Mason is bekerült a képbe mint lehetséges barát. Annak kifejezetten örültem, hogy tényleg a szerelmi románcokra fektették a hangsúlyt, és most nem Lissáé és a köteléké lett a főszerep. Igen, kicsit ellentmondásosnak tűnhet, mert az előző részben meg pont ez tetszett annyira, hogy nem minden épül csak a romantikus dolgokra, hanem a barátság is ugyanilyen fontos, de a második részben hiteltelenné és unalmassá vált volna, hogy mindig csak Rose-Lissa körül forog a világ, mikor képbe jött Christian is. Ezt pedig tökéletesen megodotta az írónő.

Dmitrij még mindig nagyon nagy kedenc, imádom a megfontoltságát, az érettségét. A történet szerint ugye 24 éves, és bár idősebb Rose-nál, de még így is nagyon fiatal, ennek ellenére tényleg nagyon felnőttesen viselkedik. Ellentétben Rose-zal, aki ugye gyerekesnek és lobbanékonynak van ábrázolva, és nagyon szeretem ezt az ellentétet köztük.

Új szereplő is lépett be a történetbe, Adrian, akiről még mindig nem tudom eldönteni, hogy szeretem vagy nem szeretem, inkább amolyan semleges karakter számomra, akin néha jót mosolygok, de különösebb érzelmeket nem kelt bennem, főleg azután, hogy fény derült a titkára. Kicsit nagyobb durranásra is számítottam ezzel kapcsolatban, de hát még kiderül, mit tartogat számunkra a következő részekben.

Ami viszont kifejezetten nem tetszett ebben a regényben, hogy nem az akadémia falain belül játszódott, hanem egy üdülőközpontban, és így az imádott iskolás környezet nagyon hiányzott. A kavarások, a rosszindulatú pletykák is kevésbé fontos szerepet játszottak, mint az előző részben, pedig ezekre a dolgokra lettem volna igazán vevő.

Ami pedig a végét illeti. Igen, nagyon tetszettek azok az akciódús jelenetek, meglepő is volt számomra, hogy már a második kötetben ilyen szintű lépéseket tett bele az írónő, az ilyenre maximum csak a negyedik végén számítottam volna. Viszont még máig nem értem, hogy abban a városban az utcán bolyongva mégis hogy találtak rá Rose-ra és csapatára a közönséges emberek fényes nappal, közvetlenül a strigák segítsége nélkül. Egyáltalán, ha nem is számítottak rájuk, hogy abban a városban lesznek, akkor az utcán hogy tudták őket csak úgy elkapni, ráadásul úgy tűnt, mintha számítottak volna rájuk, pedig ez az egész akció rögtönzött volt? Akkor már kapták volna el őket a bevásárló központ alatt, a gyülekezőhelyükön, ott logikusabb lett volna, de ne pár utcával arrébb a városban. Ez a tényező sajnos nálam bezavart, még máig nem értem ezt az egész elrablósdit. De lehet, hogy én nem figyeltem valamire.

Mindenesetre tetszett ez a rész, de ezek az apró pontok számomra kevésbé tették évezhetővé, mint a sorozat első kötetét. Kíváncsian várom, mit tartogat a folytatás.

Reklámok

One thought on “Richelle Mead – Dermesztő ölelés

A VÉLEMÉNYED NE TARTSD MAGADBAN!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s