Katja Millay: A nyugalom tengere

katja-millay-nyugalom-tengere-pdfMEGJELENÉS: 2014
OLDALSZÁM: 496
KIADÓ: Könyvmolyképző
ÉRTÉKELÉSEM: 4/5

A két és fél évvel ezelőtti, kimondhatatlan tragédia óta Nastya Kashnikov csupán az árnyéka régi önmagának. Másik városba költözik, elhatározva, hogy titokban tartja sötét múltját, és senkit sem enged közel magához. Terve azonban kudarcot vall, amikor azon kapja magát, hogy megmagyarázhatatlanul vonzza az egyetlen személy, aki ugyanolyan elszigetelt, mint ő maga: Josh Bennett.

Josh története nem titok. Minden szerettét elveszítette, így tizenhét éves korára senkije sem maradt. Akinek a neve egyet jelent a halállal, azt mindenki igyekszik elkerülni. Nastya kivételével, akit nem riaszt el a fiú, sőt, előbb-utóbb élete minden területére bebocsátást nyer. Ám miközben a kettőjük közti tagadhatatlan vonzalom egyre erősödik, Joshban felmerül a kérdés, vajon megtudja-e valaha is Nastya titkát – és hogy egyáltalán meg akarja-e tudni.

A Nyugalom tengere gazdag, erőteljes és zseniálisan kidolgozott történet egy magányos fiúról, egy érzelmileg sérülékeny lányról és arról a csodáról, ha kapunk még egy esélyt.

Amíg az áprilisi könyvfesztiválon a Hopeless volt az a regény a Könyvmolyképzőtől, amit mindenki nagyon várt, és a bloggerek pedig agyba-főbe ajánlgattak, addig a júniusi könyvhéten A nyugalom tengere vitte a prímet, a körítés pedig ugyanaz volt. Így hát a kíváncsiságom engem sem hagyott nyugodni, a pozitív csalódásom a Hopeless olvasásakor arra késztetett, hogy beszerezzem ezt a könyvet is, és időhiányom na meg a majdnem 12 órás munka dacára magamévá tegyem.

Ohó, hát tényleg nagyon ütős volt a regény első háromnegyede. Akit esetleg megijeszt az ötszáz oldal, az megnyugodhat, pont ez adja a történet pikantériáját, hogy ennyire bele lehet mélyedni a két főhős életébe, mindennapjaiba, érzéseibe, nem pedig átsiklunk felette, nem úgy, mintha háromszáz oldalba lenne tömörítve. Nekem pedig még jót is tett, hogy egy nap csak maximum egy órát tudtam olvasni, és több, mint egy hétig a kezemben tarthattam, így mélyen elmerülhettem a Nyugalom tengerében.

A sztori egyébként tényleg nem elkapkodott, lassan bontakozik ki, de mindezt úgy, hogy egy percig sem unatkozik közben az olvasó. Megismerkedünk Nastyával, aki egy múltban történt tragédia miatt némaságba burkolózik, és közben rájövünk, hogy beszéd nélkül sokkal több minden kifejezhető, mint a nagyon is félreérthető és vitatható szavakkal. Nastya nemcsak némaságával fordul önmagába, hanem szégyentelen és kihívó öltözködésével is, melynek figyelemelterelő célja van – inkább foglalkozzanak a külsejével, mint elcseszett belsejével. Persze a legtöbb fiú az új iskolában mindjárt ráugrik, a lányok pedig féltékeny szemmel figyelik őt. Drew, a híres nőcsábász természetesen azonnal magának akarja tudni a lányt, aki egyben kihívást is jelent számára, hiszen nem adja könnyen magát. Így kerül Nastya közel Drew titokzatos barátjához, Joshhoz, akit szinte Drew-n kívül mindenki messziről elkerül. A két fiatal közt nagyon lassan, apránként alakul ki egy nagyon erős kapcsolat, ami tényleg gyönyörűen, mesterien kidolgozott, és itt mutatkozik meg igazán az írónő tehetsége.

Imádtam, tényleg imádtam a történet háromnegyedét. Aztán sajnos hirtelen csalódnom kellett, ugyanis a történet átment egy macska-egér játékba, és felesleges viták, félreértések kerülgették egymást. Értem én, hogy mindkét főszereplő sérült, és mindketten féltek az igazi szerelemtől na meg az erős kötődésektől, de az a felesleges hiszti a végén Nastya részéről nem kellett volna. Érthető, hogy utálja magát és az életét a múltban történtek miatt, de Josh nem érdemelte volna meg, hogy így bánjanak vele. Így hát persze, hogy erre reagálva neki is volt egy rossz döntése, amely csak tovább húzta a szálakat. Igen, úgy érzem, ezek már inkább csak időhúzásnak voltak jók, és ekkor éreztem először, hogy lehetett volna ötven oldallal rövidebb a történet.

Nastya karakterét egyébként a történet eme pontjáig nagyon szerettem, nem az a tipikus New Adult főhős volt, tetszett a lázadó énje és a “némaságon kívüli mocskos szája”. Drew-t és Josht ugyanúgy imádtam, mindkét karakter erősen a szívemhez nőtt. És a regény borítója! Ó, hogy milyen egyedi! Csak a történet olvasása után érti meg az ember, hogy milyen szimbólumokat ábrázol, és hogy milyen fontos szerepet játszanak ezek a dolgok a könyvben. Lenyűgözően oldották meg.

Szóval összeségében nagyon imádtam ezt a regényt azt a pár felesleges cselekményt leszámítva. Azonban – és ezt még ki kell emelnem így a végén – a regény utolsó lapjai lenyűgözőek és meghatóak voltak. Annyira gyönyörűen zárta le az írónő a történetet, hogy tényleg csak hab volt a tortán, és majdnem el is felejtettem, sőt, meg is bocsátottam az előbb említett kilengést.

Advertisements

2 thoughts on “Katja Millay: A nyugalom tengere

A VÉLEMÉNYED NE TARTSD MAGADBAN!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s