Agatha Christie: Az Ackroyd-gyilkosság

agatha-christie-ackroyd-gyilkossagMEGJELENÉS: 1926 (eredeti)
OLDALSZÁM: 328
KIADÓ: Európa
ÉRTÉKELÉSEM: 4/5

A detektívregény-irodalom klasszikusának ez a könyve olyan bűnügy kibogozását állítja a cselekmény középpontjába, amely még Poirot-t, a csalhatatlan mesternyomozót is sokáig megfejthetetlennek látszó rejtély elé állítja. Valaki meggyilkolta a környék leggazdagabb földesurát, és bizony igen sokan vannak, akiknek okuk volt a tett elkövetésére. Fogadott fiának, sógornőjének, unokahúgának, személyzetének egyaránt érdekében állt, hogy megszabaduljanak Ackroydtól, és egyiküknek sincs megnyugtató alibije. Akármilyen nehéz helyzetbe kerül is ily módon Poirot, „a kis belga”, akit rendőrök és gyanúsítottak mindannyian kissé nevetséges figurának tartanak, mégse sikerül túljárni az eszén. Megtalálja a rendkívül ügyes, rendkívül ravasz tettest, és fényt derít nagyon bonyolult, nagyon rejtett, távoli összefüggésekre.

Egy éve ilyenkor olvastam utoljára Agatha Christie-t, és akkor megfogadtam, hogy minden évben egy krimit elolvasok az írónőtől. Sűrűbben nem érdemes, mert az ember ráunhat erre is, vagyis nálam ez történne ebben az esetben. Az viszont vitathatatlan, hogy az évi egy regény kötelező, mert most már nagyon hiányzott Agatha stílusa az utóbbi időben. Konkrétan egy héttel államvizsga előtt tört rám a hatalmas “Agatha Christie könyvet akarok olvasni, de rögtön” érzés, de sajnos ellen kellett állnom a csábításnak eme fontos tanulmányi mérföldkő miatt. Államvizsga után két nappal – mikor sikerült magam rendesen kialudni a napi 4-5 óra alvás és a hatalmas stressz után – rögtön nekiestem egy Agatha Christie-könyvnek, és Az Ackroyd-gyilkosságra esett a választásom.

Az Ackroyd-gyilkosság Agatha egyik leghíresebb regényei közé van sorolva, tudniillik ugyanis, hogy az írónő ennek a regénynek köszönheti a hírnevét. Egyszerűbben mondva, ezzel a művével robbant be a köztudatba. Tehát gondolhatjátok, hogy miért esett most erre a történetre a választásom –  sürgősen pótolnom kellett a hiányt, hogy pont ezt a regényét nem olvastam. Ráadásul olyan mítosz lengte körül, hogy ez Agatha egyik legmegrázóbb története, mert a gyilkos kiléte hatalmas meglepetést okoz, és bizony megrázza az olvasót is. Nos, ezzel az információval a birtokomban sajnos a könyv felénél rájöttem a gyilkos személyére.

Ez persze nem azt jelenti, hogy én olyan nagyon agyafurt meg okos lennék, hogy ilyen hamar leesik, ki is az elkövető. Egyszerűen tudtam, hogy olyasvalakinek kell lennie, aki főszereplő, és aki egyáltalán nem jött szóba mint gyanúsított az egész nyomozás során. Mert ugye pont ez a lényeg, hogy ne számítsunk rá. Így hát kizárásos alapon egyértelmű volt, hogy kinek kellett lennie a bűnösnek.

INNENTŐL SPOILERESEN FOLYTATOM TOVÁBB.

Szóval maga a tény, hogy az írónő E/1-et választott, először meglepő volt. De aztán a könyv közepénél eszméltem rá, hogy miért, és úgy nyilalt belém, mint a villámcsapás, hogy “ahaaa, fogadni mernék rá, hogy az az elkövető, aki E/1-ben mesél, aki szemszögéből láthatjuk a történéseket, mert rá senki nem gondol”. Aztán ahogy mentünk a végkifejlethez, úgy erősödött a gyanúm minden egyes lépésnél, végül már csak az a járt az eszemben, hogy mikor mondja ki Poirot a doktor nevét. Szóval a meglepetés számomra elmaradt, ráadásul az indítékot is kitaláltam, hogy a zsarolás kitudódása miatt kellett elhallgattatni az öreg földesurat. És közben sajnáltam magamat, amiért ennyire kiismertem Agatha trükkjét, hogy mindig az a gyilkos, akire a legkevésbé számítasz, mert így már ki fogom találni az összes regényében az elkövetőket. De ne legyen igazam.

Mindeközben viszont hatalmas elismeréssel és tisztelettel viszonyulok Agatha Christie iránt, akit az egyik legokosabb írónőnek tartok J. K. Rowling mellett. És valljuk be, nem hiába lett ennyire híres a múlt század első felében, mikor a nőknek még alig volt joguk bármire is. Mégis nagy emberek hajtottak fejet a tehetsége előtt, a neve pedig mindmáig fennmaradt. Agatha pedig nemcsak a dramaturgiában kiemelkedő, hanem tökéletesen ismeri az emberi természet minden egyes vonását, erősségét és gyengeségét, így nemcsak mint krimiírót, de mint lélektani szerzőt is számon tartjuk. A regényeit meg úgy vélem, hogy minden művelt embernek olvasnia kellene, mert bizony sok dolgot lehet belőle tanulni mindenkinek. Függetlenül attól, hogy krimirajongók vagyunk-e vagy sem.

Advertisements

One thought on “Agatha Christie: Az Ackroyd-gyilkosság

  1. Mondjuk nekem Agatha Christie az etalon. Mint nektek a századvégi/eleji Budapest (l.Leányrablás Böszörményitől) nekem ugy izgalmasan, elandalítóan ismerős a szintén századeleje táji angol vidéki stilus, a lassan vonuló napok, a kategórizált osztálykülönbségek, a finom iróniával átitatott életteli karakterrajzok. Egyszerűen ott vagyok benne, azt a levegőt szívom, hallgatom a szereplők fecsegését, Poirot és Miss Marple pengeéles okfejtéseit…és a krimi, a fordulat már csak ráadás az egész milliőhöz.
    Agatha Christie egy elmúlóban levő világot, kort, társadalmat rajzolt meg tulajdonképpen és ettől is kicsit nosztalgikusak a könyvei. Amikor még az angolok a világ jó nagy részét uralták és mindenütt otthon voltak, mikor aki tehette személyzetet de legalább cselédet tartott és ismeretlen volt a PC (political correct)fogalma, nem nyomultak minden második oldalon melegek/leszbik vagy szadomazók, a szerelem abból állt nála, hogy komolyan egymásra néz két ember és aztán a férfi megkéri a lány kezét, de az, hogy mi történt közben bennük nincs a szádba rágva, nagycsaládok élnek együtt és a barátok hetekre beköltöznek egymáshoz s nem twitteren vagy facebookon csetelnek, s bár a világ korántsem idealisztikus, hisz van benne szegénység, nyomorúság, lelki bajok és világháború is, mégis valahogy árad belőle a bizakodás, az a hit, hogy a dolgok megoldódnak végül s jól oldódnak meg – ha nem is mindenki számára.
    Ha ki akarok szakadni ebből a modern őrületből, mindig az ő könyveihez nyúlok elöször (pedig vagy már 20x kiolvastam mindegyiket!).

A VÉLEMÉNYED NE TARTSD MAGADBAN!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s