Miért jó blogolni?

Tulajdonképpen már ez a bejegyzés is nagyon régen érett bennem, de valahogy sose volt annyi… bátorságom? erőm? akaratom? hogy színt valljak, miért is imádok blogolni, ami talán egy külső szemlélődőnek csak felesleges időpocsékolásnak tűnik. Pedig egyáltalán nem az, és ki is fejtem bővebben, hogy miért.

Tudjátok, mikor elindítottam ezt a blogot, még fogalmam sem volt az egész könyves világról. Csak blogolni akartam, mindegy miről, és hát kiindulva az előző “mindenes” blogomból, ahol kezdtek szaporodni a könyves bejegyzések, elindítottam hát ezt a könyvesblogot. Nem ismertem egyetlen egy ilyen bloggert sem, nem is olvastam könyves blogokat, kivétel volt Angelika blogja, de rá is csak körülbelül egy hónappal e blog elindítása előtt kezdtem felfigyelni. Így talán elmondhatom, abszolút kezdőként kezdtem bele ebbe az egész projektbe, és teljesen azt hittem, hogy nem lesz túl komoly, s majd pár hónap múlva bezárom, ahogy tettem ezt az előző blogjaimmal. Aztán tavasszal hirtelen jött Tibi, akivel nagyon rövid időn belül szoros barátságot kötöttünk, noha már ismertük egymást régebbről, de nagyon jóban csak tavaly nyár elején lettünk. Ő volt az igazából, aki  bevezetett a blogolás rejtelmeibe, rengeteget, de még annál is többet tanulhattam tőle. Végül is nagyrészt neki köszönhetem, hogy sikeres lett a blog, és nemcsak azért, mert kirakott partneroldalnak, és többször is linkelt itt-ott, hanem azért, mert jó tanácsokkal látott el mindig. És bizony december közepén engem keresett meg először, nekem mondta el legelsőnek, hogy szeretne egy versenyt, mely a magyar könyvek népszerűsítéséről szól.  És megalakult a Magyar Könyvek Viadala. Tudom, sokan nem is sejtették, hogy a nomináláson kívül besegítettem a háttérmunkálatokban is, így elárulom, azért egy picit nekem is részem volt abban, hogy úgy alakult ez az egész verseny, ahogy. Noha a legtöbb munka bizony csakis Tibire hárult, ami előtt megemelem a kalapom, hiszen végigkövettem, mennyi időt és energiát vesz igénybe egy ilyen verseny lebonyolítása. De nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy bizony mekkora, de mekkora tanulság volt ez számomra. Kívülről talán nem tűnik olyan nagy dolognak, de ezalatt a viadal alatt annyi dolgot megtapasztalhattam, elsajátíthattam, amiért nagy hálával tartozom a sorsnak. Nem tudom szavakba önteni, mennyire intenzív volt számomra a január és a február, és mennyi de mennyi tapasztalattal lettem gazdagabb, hány és hány marketingfogást elsajátíthattam, közben pedig érdekes volt figyelni, hogy egyes írók és kiadók miként reagálnak az egész versenyre. És ezt a sok dolgot bizony eme blog nélkül nem tapasztalhattam volna meg.

blogolas-blog-konyvesblog

És most akkor jöjjön a másabb, anyagiasabb megközelítése a dolognak. A blogolás számomra hobbi. Hobbi, tehát nem munkaként, pénzkeresési lehetőségként tekintek rá, és soha nem fordult meg a fejemben, hogy esetleg pénzt is zsebelhetek be vele. Először még a recenzióról se volt nagyon fogalmam, olyannyira tájékozatlannak bizonyultam mindennel kapcsolatban, ami a blogos világgal összefügg (régebben csak személyes blogokat és rajongói oldalakat bújtam, nyilván, ott az ilyen hiányzott). Aztán ugye jött az a hullám, mikor majdnem az összes ismert blogger kifejtette a véleményét a recenzióról, és akkor már nekem is lett sejtésem, hogy mit is jelent igazából. Majd május végén kaptam egy megkeresést a Book&Walktól, és akkor hirtelen én is felbátorodtam. Megpróbálkoztam hát a recenziókéréssel. Tudtam, hogy nehéz lesz, mert szlovákiai vagyok, de hát az e-mail ingyen van, mit is veszíthetnék vele. Az első recikérés sikertelennek bizonyult. Mondhatnám, hogy a második is sikertelen lett, de nem, ez annál egy kicsit bonyolultabb, hiszen másodszor már küldtek volna, csak éppen Szlovákiába nem. Akkor aztán fel is hagytam a recenziókérésekkel. Nem voltam csalódott, számítottam erre, hiszen végülis én kértem, ilyenkor általában számít az ember a visszautasításra. De hirtelen elkezdtem kapni a felkereséseket. Tehát nem én kértem a könyvet, hanem a kiadók ajánlották fel nekem… egészen addig, míg vissza nem írtam a mailekre, és meg nem tudták, hogy hol lakom.

Tudjátok, nem is az fáj a legjobban, hogy nem kapok papírkönyvet. Nem, bizony egy kiadótól sem várom el, hogy postázza nekem ide pár kilométerrel a határon túlra, és nem is vágyom igazából arra, hogy most engem állandóan könyvekkel bombázzanak, hiszen nem azért alapítottam ezt a blogot. Azt viszont nagyon utálom, mikor átvernek. Mikor elkérik a címem, megígérik, hogy küldik, a többi blogger meg is kapja a papírkönyvet, de engem valahogy kihagynak. És ezt szó nélkül megteszik. Ilyenkor érzem a hontalanságot, a sehova sem tartozást: Szlovákiában egy hülye magyar vagyok, míg Magyarországon egy tetves szlovákmagyar, aki bizony nem érdemli meg, hogy betartsák neki az ígéretüket. Nem haragudtam meg volna, ha elutasítanak, ahogy azt tették oly sokan, de akkor azt nyíltan közöljék. Mert egyébként volt ám pozitív példa is, mikor egy magyar író (tehát nem a kiadó) küldte el dedikálva a könyvét a saját költségén. És életemben nem voltam olyan hálás még senkinek, hiszen tudom, nem pár forint a postaköltség, mivel még a nagyobb kiadók sem tudták bebiztosítani. Szóval egy papírkönyvvel azért gyarapodott a polcom a blognak köszönhetően, és végülis csak az előbb említett egy eset volt, ami igazából bántott.

Tehát láthatjátok: a blogolás az egyik legjobb dolog egy olyan életében, aki szereti a kreatív feladatokat, és szeretné magát megmutatni a világnak. De azt tudni kell, hogy a kevés esetben hoz valamilyen anyagi hasznot, főleg olyan mértékűt, hogy meg lehessen élni belőle. Viszont számomra például olyannyira kárpótol mindenért az a sok remek dolog, amit kaptam ezalatt a majdnem másfél év alatt, hogy még az időhiány miatt sem tudom most hanyagolni, noha éppen nagyban készülök az államvizsgára. Mert tényleg remek embereket ismerhettem meg, nagyon-nagyon sok dolgot megtapasztalhattam, amit eme blog nélkül bizony nem tudtam volna, sőt, még kicsit érettebb is lettem a blognak köszönhetően. És még igazából annyi minden van, amit most nem is nagyon tudok szavakba foglalni… De még térjünk kicsit ki a látogatottságra. Tudjátok-e, milyen jó érzés egy blogot a semmiből felfuttatni? Mikor az ember meglátja, hogy megosztják egy-egy posztját? Mikor nem vár nagy kattintást egy-egy bejegyzésre, és hirtelen megugrik a látogatottság? Igazából ez a legjobb a blogolásban. Na nem maguk a magas számok, hanem az, hogy olyan interaktív az egész. Míg egy novella vagy egy regény írása magányos feladat, amit legtöbb esetben rajtad és pár baráton kívül, akinek megmutatod, nem lát és nem reagál rá senki, itt már a számokból láthatod, hogy melyik bejegyzésed mennyire volt érdekes a netes közönségnek. És baromi izgalmas, mert sokszor érnek meglepetések, és közben állandóan tanulsz, hogy legközelebb mit kellene írnod, mi érdekelheti a netezőket. Szóval ebből a szempontból is nagyon izgalmas tud lenni egy blog.

Hű, és most veszem észre, kicsit elszaladt velem a gyeplő, már 1100 szónál tartok. De jól esett mindezt megosztani veletek. Mert blogolni tényleg jó. Sokkal jobb, mint azt ahogy először képzeltem, és bele sem merek képzelni, hogy mi lesz még a jövőben.

Advertisements

3 thoughts on “Miért jó blogolni?

  1. Ha nem haragszol meg, hogy így ismeretlenül rögtön egy kérdéssel nyitok: Az a recenzióról való blogolási hullám mikor volt, tudsz-e konkrétumot mondani, hogy kiknél merre lehet róla olvasni? Hálásan megköszönném, ha igen. Majd egyszer valamikor szeretnék komolyabban elmélyedni a recenzió-írás rejtelmeiben, de addig is szívesen olvasnék róla szubjektív, gyakorlatias blogger-véleményeket! : )
    …És gratula a lelkesedésedhez, kitartás az önazonosságodhoz!

    1. semmi gond, ezért van a kommentelési lehetőség is, hogy nyugodtan kérdezhess. :)
      Már pontosan nem emlékszem, hogy kiknél volt, csak Gretty-re (grettyszerintavilag.com), de voltak vmi hárman-négyen, akik írtak erről. grettynél viszont megtalálod :)
      Neked meg sok sikert hozzá :)

      1. Köszi, Gretty-t elolvastam, “mókás” volt, tetszett. Közben rájöttem, hogy félrebeszéltem, mert engem alapvetően nem a recenzió érdekel, az én utam a szubjektív, csípős “zsurnálkritika”. : )

A VÉLEMÉNYED NE TARTSD MAGADBAN!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s