Kiera Cass: A Párválasztó

MEGJELENÉS: 2013
OLDALSZÁM: 360
KIADÓ: Gabo
ÉRTÉKELÉSEM: 5/5

Harmincöt lány. Egy korona. Egy lehetőség, ami az életben csak egyszer adódik. A Párválasztóban részt vevő harmincöt lány számára ez életük legnagyobb esélye. Egy lehetőség arra, hogy kiszabaduljanak abból az életből, amibe beleszülettek. Hogy belépjenek egy világba, amiben csillogó ruhákat és felbecsülhetetlen értékű ékszereket hordanak. Hogy palotában lakjanak és a csodás Maxon herceg szívéért vetekedjenek egymással. America Singer számára azonban kész rémálom Kiválasztottnak lenni. Azt jelenti ugyanis, hogy hátat kell fordítania titkos szerelmesének, Aspennek, aki egy alsóbbrendű kasztba tartozik. El kell hagynia az otthonát, hogy beszálljon az ádáz küzdelembe egy koronáért, amire nem is vágyik. Egy palotában kell élnie, amit a lázadók erőszakos támadásai fenyegetnek állandóan. Aztán America megismeri Maxon herceget. Lassan megkérdőjelezi addigi terveit, és rádöbben arra, hogy az élet, amiről mindig is álmodott, talán köszönő viszonyban sincs a jövővel, amit korábban még csak el sem képzelt volna.

“Na, most már értem, miért volt úgy mindenki oda ettől a könyvtől!” – ezek voltak az első gondolataim a könyv elolvasása után. Vagyis dehogy csak utána, már a negyedénél fülig szerelmes lettem ebbe a regénybe, és nemcsak azért, mert visszaidézte a gyermekkori királykisasszonyos korszakomat, hanem mert tényleg nagyon érdekes világot és helyzetet teremtett az írónő szerethető karakterekkel tarkítva.

Ha eltekintünk attól, hogy ez az egész nagyon emlékeztetett az Éhezők viadalára (mert igenis rengeteg párhuzam volt a két történet közt, csak The Hunger Games-ben az életben maradásért gyilkolni kell, addig itt a herceg kegyeiért folyik a verseny), tényleg nagyon szórakoztató pár órát kapunk a regény olvasásával. Nem hosszú könyv, mégis minden benne van, mi szem-szájnak ingere, és így nincsenek üres járatok sem. Disztópia, tehát a negatív jövőt dolgozza fel, ennek ellenére csak kis mértékben érezzük azt az állandó szomorúságot, mely általában végigkísér minket egy ilyen stílusú regény olvasása során . Persze, ez köszönhető magának a versenynek, mely adja magából a vicces szituációkat és a csöpögős romantikát egyaránt, így nagymértékben tompítja a nyomor és a szegénység problémáját (ugye az Éhezők viadalában maga a viadal méginkább kihangsúlyozta ezt).

A társadalom nyolc kasztba van sorolva. Első a királyi család, ezt követik a leggazdaggabb Kettesek, majd egyre szegényebb és szegényebb fokra lépünk. A főhősnő, America, aki valójában az Ötösök, tehát a művészek közé tartozik, két kisebb testvérével és szüleivel él együtt nagy nélkülözésben. Édesanyja azonnal lehetőséget lát a Párválasztóban, mely nem kevés támogatást biztosítana az egész családjának, ha America bekerülne. Ám a lánynak csak a púp lenne a hátán az egész verseny, hiszen valójában az ő szíve már rég másé: két éve titokban találkozgat Aspennel, aki a Hatosok közé tartozik, így társadalmilag a lány alatt áll. Kapcsolatukat pont emiatt nem merik felvállalni, és végül America a fiú győzködésére jelentkezik a versenyre, és ki is választják őt. És így változik meg a lány élete egyetlen csapásra.

America az én képzeletbeli “kedvenc főhősnő” listámra is bekerült, nekem nagyon szimpatikus a karaktere, bár láttam egy-két dolgot, amelyben Kattnisre hasonlít, de tulajdonképpen sokkal szerethetőbb személyiség. Aspent is elkönyvelhetnénk Gale-nek, míg Maxont Peetának, de örülök annak, hogy csak most, kritikaírás közben jutott eszembe őket egymáshoz hasonlítani, az olvasás alatt egyszer nem éreztem, hogy hatalmas karakterkoppintás lett volna, noha ez a szerelmi háromszög hajaz az Éhezők viadala triójához. Én egyébként itt Maxonnak drukkolok (a THG-ben Gale-nek szurkoltam), valahogy az ő karaktere számomra szerethetőbb, és nem csak azért, mert ő a herceg. De persze ez még csak a trilógia első része, nyilván a főszereplők majd jobban ki fognak bontakozni a folytatásban, és akkor meglehet, hogy az én véleményem is változni fog.

Lényegében ez a történet is a valóságshow-kra épül, ugyan itt nincs minden bekamerázva, de ez a fajta feleségkeresés tulajdonképpen a látszatra hajazik – a gondolatra, hogy bármelyik szegény lányból lehet királyné; és bizony a közönség is nagyban befolyásolja Maxon döntését. Tehát a jó alap adott, és szerencsére az írónő tudott vele mit kezdeni, így rendkívül szórakoztató, megható és romantikus könyvet kaptunk, melynek szintén várom, hogy olvashassam a folytatását.