Monica Murphy: Második esély pasi

monica-murphy-masodik-esely-pasiMEGJELENÉS: 2014
OLDALSZÁM:  ? oldal
KIADÓ: Ulpius-ház
ÉRTÉKELÉSEM: 5/5

Romokban hever az életem. Így tudnám összefoglalni jelenlegi helyzetemet. A futballedzőm engem hibáztat a szezonzáró meccs kudarcáért, ahogy az egész csapatom is.
Két teljes hónapot töltöttem azzal, hogy a sebeimet nyalogattam, mint egy igazi lúzer. Elvesztettem a barátnőmet, Fable Maguire-t, az egyetlen lányt, aki igazán fontos nekem, mert azt gondoltam, hogy csak szenved mellettem.
Most rájöttem, én vagyok az, aki nem tud nélküle létezni. Ő hiába csinál úgy, mintha már túltette volna magát a dolgon, tudom, hogy legalább annyit gondol rám, mint amennyit én őrá. Túl jól ismerem. Annyira sebezhető… én csak segíteni szeretnék neki, átölelni és szeretni őt.
Csak annyit kérek, hogy adjon még egy lehetőséget.
Egymás nélkül elveszettek vagyunk, de együtt az örök szerelem vár ránk!

Amikor már úgy éreztem, hogy kicsit pihentetnem kellene a New Adult műfaj olvasását, mert már azt hittem, hogy nem tud olyan élményt nyújtani, mint eddig, akkor került a kezembe a Második esély pasi. Természetesen az első rész miatt voltam nagyon kíváncsi rá, hiszen nemcsak remek szórakozást nyújtott, de a vége is rengeteg kérdést hagyott maga után. És most akkor be kell vallanom, ez a rész még jobban tetszett, mint az előző, pedig általában a folytatás szokott gyengébbnek bizonyulni. Hát, itt a kivétel, mely erősíti a szabályt, legalábbis nálam ez az eset a tökéletes példa. 

A történet majdnem ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt. Két hónap telt el Drew és Fable szakítása óta, és mindkét fél egymástól távol, némán szenved magában. Fable életébe azonban betoppan egy idegen jótevő, aki jól fizető munkát ajánl fel a lánynak egy előkelő étteremben. Fable a jobb élet reményében azonnal elfogadja az állást, ám hamarosan egy nem megfelelő pillanatban pont azzal az emberrel találkozik, akivel a legkevésbé sem szeretett volna. Fable és Drew találkozása újból felkavarja az érzelmeiket, és ismét a problémák közepébe csöppenek.

Fura egyébként, hogy így leírva közhelysorozatnak tűnik, de mégis van a történetben egyediség. Az egyik legnagyobb talán az, hogy az írónő nem nézi hülyének a karaktereit, és ezzel az olvasót se. Tudjátok, az az érzés, mikor az olvasó mint kívülálló már előre számít arra, hogy na most ezen a banális felreértésen fognak évődni a végsőkig (amolyan szappanopera-effektus), de szerencsére ebben a regényben nem kell tartanunk attól, hogy egy apró féltékenységi jelenetből központi konfliktust csinálnak, és aztán húzzák, mint a rétestésztát. Itt nincs semmi túlbonyolítva, ezért is olyan életszagú ez a történet.

Ha az ember szeret valakit, folyamatosan kockára teszi az érzelmeit. Ha megtalálja az igazit, azt, akivel lenni akar, akkor ezért a személyért megéri kockáztatni.

Fable sem az a tipikus NA-főszereplő. Nem kapunk egy ízig-vérig ártatlan, rendületlen erkölcsű és gyenge, mondvacsinált problémákon agyaló főhősnőt, avagy szerencsére a Mary Sue-effektust sikerül itt elkerülni. Ahogy Drew sem az a kedvelt rosszfiús alkat, aki a szeretett nő miatt szelídül meg, és hagy fel kicsapongó életével. Már csak ezért is felüdülés volt olvasni a könyvet. Emellett az első részhez hasonlóan az események fordulatosak, nincsenek benne üres járatok, a túl sok érzelgéstől is megkímél minket az írónő, pont a megfelelő mennyiségben adagol mindent.

A súlyos magánéleti problémák ebből a NA-regényből sem hiányozhatnak persze, vagyis az előző részben felvázolt gondok ugyanúgy végigkísérik a főszereplők életét. Drew szenved mostohaanyja, Adele tetteinek következményeitől, ahogy Fable is próbál azzal megbirkózni, hogy édesanyja teljesen elhanyagolja őket az öccsével, és neki kell kézben tartania az irányítást. De a regény vége felé minden dolog végére pont kerül, és meglepő módon nem úgy, ahogy az ember gondolná.

Nekem személy szerint nagyon tetszett a könyv, talán pont azért, mert nem vártam tőle túl sokat, és sikerült kellemesen meglepnie. Másrészt meg talán azért volt ennyire jó, mert míg az előzőben sejteni lehetett a végkifejletet és a nagy rejtélyt, itt nem számítottam arra, hogy így ér véget. Mindenképp csak ajánlani tudom azoknak, akik olvasták a Heti csajt és tetszett nekik az első rész.

Advertisements

A VÉLEMÉNYED NE TARTSD MAGADBAN!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s