Ryan Loveless: Ethan és Carter

ryan-loveless-ethan-es-carterMEGJELENÉS: 2013
OLDALSZÁM:  242 oldal
KIADÓ: Könyvmolyképző
ÉRTÉKELÉSEM: 3/5

Carter Stevenson folytonos dadogásával és tikkelésével huszonnégy éves korára teljes magányra kárhoztatta magát. Jóllehet, a barátai is azzal nyúzzák, hogy a Tourette-szindrómának rendeli alá az életét, Los Angelesből egy csöndes kaliforniai kisvárosba költözik. Meghúzza magát, kerüli az embereket. Nem is sejti, hogy újdonsült szomszédja, Ethan Hart, hamarosan feldúlja magányát, és kilöki őt a nagybetűs életbe.

Ethan már a kezdet kezdetén megvallja az érzelmeit Carternek, bár közben retteg, hogy agysérülése kettejük közé áll, noha Ethan sokkal fogékonyabb az érzelmekre, mint az átlag. Carternél sokkal több forog kockán: ő többször megégette magát, és nem szeretné, ha megint összetörnék a szívét.

Ethan minden alkalmat megragad arra, hogy bebizonyítsa, ő és Carter összetartoznak. Aztán Ethan tragikus hírt kap. Végső kétségbeesésében Carterhez fordul segítségért. Vajon Carter kiállja a próbát?

Ezt a könyvet is már a megjelenésétől fogva készültem elolvasni, de valahogy mindig a “majd elolvasom” kategóriába raktam. Véletlenül még az idei várólista-csökkentésből is kihagytam, amire csak utólag jöttem rá, de ez persze nem akadályozott meg abban, hogy elolvassam most. Az viszont biztos, hogy nagyon sokat vártam e regénytől – talán túl sokat -, és sajnos csalódnom kellett.

Aki egy kicsit is ismeri a blogot, az tudja jól, érdekelnek a meleg történetek. Mindig is érdekelt a téma, még annak ellenére is, hogy számomra nem aktuális. Viszont mostanság úgy alakult, hogy valami egészen érdekes véletlen folytán rengeteg homoszexuális emberrel ismerkedtem meg, és szinte az életem minden területén akadnak meleg ismerőseim. Ezért is szeretnék minél naprakészebb lenni a témában, és pont ezért szeretem az ilyen történeteket. Csak sajnos az Ethan és Carter nem hozta azt a színvonalat, amit elvártam volna egy ilyen jó fülszöveg után.

A legnagyobb problémáim az írónő tehetségével, illetve jobban mondva a tehetségtelenségével voltak. Nem néztem utána, így nem tudom, hányadik könyve ez, de úgy gondolom, az első lehet, mert eléggé amatőrnek érzem több szempontból is. Nagyon rövidnek és összecsapottnak hiszem a leírásokat, abszolút nem tudtam beleképzelni magam semmibe sem. Az erotikusabb jelenetek se hozták a várt színvonalat, elkapkodott és nyers volt, kicsit olyan, mint mikor egy kamaszodó kisfiú nem bír a hormonjaival, és ír egy szexsztorit. Persze értem én, hogy a nyersesség is egy eszköz arra, hogy megfelelően érzékeljük a történetet mondanivalóját, pár helyen én is odaillőnek tartottam, főleg ha Ethanről volt szó, de nem szabadott volna egész végig ezt az irányt tartani. Most az Egy különc srác feljegyzései c. könyv jutott az eszembe: na ott például sokkal hihetőbbé tette a sztorit ez a nem szokványos egyszerűség, hiszen egy tizenöt éves fiú naplójáról beszélünk, itt viszont nem lett volna szabad ennyire egyszerűre fogni a figurát.

Nagyon tetszett maga az alapötlet, hogy egy meleg kapcsolatot úgy bemutatni, hogy az egyik fél sem egészséges. Egyikük súlyos genetikai rendellenességben szenved, míg a másik egy szörnyű csapás után agysérült lett. Maga a homoszexualitás is sok embernek még különlegességnek számít, így felturbózva a betegségekkel tényleg különös kapcsolatot kaphatunk. Ezért sajnálom, hogy csak ennyit hozott ki az írónő egy olyan történetből, amely rengeteg lehetőséget hordozott magában. Rejtély is csak egy kisebb csavar volt, de eltekintve ettől minden monotonra és izgalmaktól mentesre sikerült. Persze megértem, hogy egy homoszexuálisnak nagyon tetszhet ez a könyv, hiszen másképp néz az egészre, de nekem mint heteroszexuális nőnek kicsit kevés, főleg, hogy nincs is jól megírva.

Nem mondom, hogy abszolút nem tetszett a könyv, mert akkor hazudnék, voltak ugyanis párbeszédek, részletek, melyeket én is szívesen olvastam. No meg lehet, hogy rossz hangulatban választottam ezt a regény, és ez is levont egy kicsit számomra az élvezhetőségéből. Mindenesetre három pontot mindenképp megér, és nagyon remélem, hogy ezentúl minél több homoszexuálisokról szóló könyvet fognak kiadni magyarul – mert sokan nem is tudják, hogy a melegek is szívesebben olvasnának ám ilyenről, mint egy klasszikus férfi-nő kapcsolatról. 

Reklámok

A VÉLEMÉNYED NE TARTSD MAGADBAN!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s