Ponyvával vagy anélkül

Pár hete Angyalosy Eszter kirohanására lettem figyelmes a konyves.blog.hu oldalon, melyben egyértelműen a ponyvairodalom fujjolóit vette célkeresztbe, és kiállt az oravecznórák, szepesinikik, liptaiclaudiák által képviselt irodalom mellett. Ha már van az egyik oldalt, azaz a mindenre elszánt sznobok, akik foggal-körömmel harcolnak mindenért, ami klasszikus, értékes és mély mondanivalójú, akkor kell lennie egy másik oldalnak is, akik a modernet, a trendit, a szórakoztatót, és a mély mondanivalóba palástolt felszínességet képviselik. És mintha csak ez a két oldal lenne, nem, még véletlenül sem veszik észre, hogy nem minden fekete és fehér, és valaki történetesen a változatosság híveként ponyvát és nem ponyvát ugyanúgy olvas és szeret.

Már kaptam olyan kritikát a Magyar íróktól is olvassatok könyveket című poszt kapcsán, hogy én csak a ponyvaírókat veszem figyelembe, a mai “rendes” írókra pedig nem fektetek elég hangsúlyt. Se én, se a fiatal generáció. Közben nem sokkal előtte kaptam olyan kritikát is az egyik barátomtól, hogy túlságosan sznob vagyok meg lekezelő, amiért értékesebbnek tartom a klasszikus irodalmat, és lenézem azokat az embereket, akik még nem vettek kezükbe effajta könyvet. Az ellentmondás a két vélemény közt bizony nem kicsi, de valahol megértem, hogy két különböző ember másként lát engem. De vajon én hogy látom magamat?

Tulajdonképpen, mint az élet bármely más területén, itt is az arany középút nagy híve vagyok, avagy mondhatni a változatosság, a nyitottság és a széles látókör nagy rajongója. Nem vetem meg a ponyvát, sőt, mostanság túl sok ilyet veszek a kezembe, de a szépirodalom sem idegen tőlem, hiszen vele kezdtem az “olvasási karrierem”. Úgy vélem, mindkettő egyaránt fontos, ha az ember jól tájékozott akar lenni, és műveltnek akarja vallani magát, ezért nem is értem a vitát a két oldal közt, mert az egyik a másik nélkül nem lenne egész. Azt meg végképp nem szívlelem, mikor a ponyvakedvelő fujjol a másikra, hogy sznob, a szépirodalom kedvelője pedig a szórakoztató regények szerelmésére, hogy műveletlen. Igen, ilyenkor mondom mindkettőre egyszerre, hogy “te meg szűk látókörű vagy, amiért csak a saját pályádon mozogsz, és nem vagy képes továbblátni az orrodnál”.

ponyva-harc-irodalom

Aztán kaptam olyan érvet is, hogy mindegy mit olvas az ember, csak olvasson. Ezzel a fentiek miatt nem értek egyet, hiszen nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy mindkét irodalomnak jelen kellene lennie egy értelmes olvasó ember mindennapjaiban. Igen, a szépirodalom szerelmeseinek is kellene picit tájékozódni a mai bulvárkönyvek tengerében, az meg ugye természetes, hogy egy ponyvát kedvelőnek – aki ráadásul műveltnek titulálja magát csak azért, mert olvas -, kezébe kellene néha venni egy klasszikust, de ha esetleg nem vesz a kezébe, akkor legalább ismernie kell valamilyen szinten a híresebb írókat, akikről anno az iskolában tanult. De nyilván mindenkinek a maga keresztje, amit csinál, de akkor legalább ne pocskondiázza a másik tábor képviselőit.

A másik nagy kérdés pedig abban rejlik, hogy mi számít és mi nem számít ponyvának? A határ ugyancsak nem egészen egyértelmű, és természetesen itt nem Jane Austen Büszkeség és balítéletje és Liptai Claudia Álomnője közti különbségre gondolok, mert ez ugyancsak bizonyos. Persze ez is számtalan kérdést meg vitát felvet, a vélemények itt is eltérőek, és persze ponyva és ponyva közt is van különbség, de ebbe már ugyancsak ne menjünk bele…

Én mindenesetre továbbra is mindenevő maradok, és továbbra is ugyanúgy fogom szeretni Orwell 1984-jét, mint E. L. James Ötven árnyalat-trilógiáját.

Advertisements

5 thoughts on “Ponyvával vagy anélkül

  1. Többnyire egyetértek, én is szívesen olvasok ponyvát is néha. Viszont te olyan szerzőket is emlegetsz, akik a nyomtatott kultúra legalját képviselik, a zaccot, a mellékterméket. A ponyva és a hulladék nem ugyanaz, bár a poszt végén te is ilyesmi szellemben írsz. Mindenesetre az eltartott kisujjal csak klasszikusokat olvasó (szűk látókörű) sznoboktól engem is ugyanúgy kiver a víz, mint a tonnaszámra csak 400 Ft-os csöpögős coopos romantikát fogyasztó úgynevezett “olvasók”-tól.

    1. az tény, hogy inkább az extrém példákat vettem elő, de csak a szemléltetés miatt, és igen, a ponyva nagyon tág fogalom, ponyva-ponyva közt hatalmas különbségek vannak. és örülök, hogy többnyire egyetértünk.

  2. Kedves Ági! Friss olvasód vagyok még, de abszolút egyetértek a bejegyzéseddel. Néha jól esik ponyvát is olvasni, kell a változatosság. Nekem a középiskolai irodalomtanárom (egy akkoriban késő negyvenes éveiben járó férfiember) mondta mindig azt, hogy belefér, ő is néha olvas egyet-egyet, attól még nem dől össze a világ. Szerintem is igaz, amit írtál: ha megvan az egyensúly a szépirodalom és a ponyva között, akkor minden rendben. :)

    Szép estét!

    Viki

    1. Szia! Nagyon köszönöm, hogy írtál és hogy egyetértesz :) a volt irodalomtanárodnak meg igaza van, bár most nálam a mérleg a ponyva fele billen. :D

      1. Sajnos nálam is, pedig Charlotte Brontë néni egyik műve itt pihen az éjjeli szekrényen, de remélem nem sértődik meg a késlekedésért.. :)

A VÉLEMÉNYED NE TARTSD MAGADBAN!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s