Natalie Babbitt: Örök kaland

Babbitt_OrokKaland_kozepes

MEGJELENÉS: 2013
OLDALSZÁM: 144 oldal
KIADÓ: Európa
ÉRTÉKELÉSEM: 4/5

Winnie Fostert, a tízéves kislányt gazdag szülei még a széltől is óvják. Winnie unatkozik a kerítésekkel körbevett birtokon, és bosszantja a sok óvintézkedés, ezért kiszökik a közeli erdőbe. Itt ismerkedik meg Jessie Tuck-kal, aki nagyjából tizenhétnek néz ki, de elmondása szerint száznégy éves. A Tuck család ugyanis minden jel szerint megtalálta az örök élet forrását.

Az öröklét misztériumát kutató regény izgalmas formában fogalmazza újra az emberiséggel egyidős kérdéseket: miért vagyunk halandók, és ha tehetnénk, választanánk-e az öregedés helyett az örökkévalóságot.

Natalie Babbitt 1975-ös fantasyje több díjat elhódított, kétszer (1981-ben és 2002-ben) megfilmesítették, és több ízben beválogatták a gyermek- és ifjúsági irodalom legfontosabb száz kötetét összesítő listákra.

Viszonylag rövidke történet hatalmas mondanivalóval – azt hiszem, ez a legtalálóbb mondat arra, ha szeretnénk ezt a könyvet röviden jellemezni. Rövid, mert egy hosszabb buszút alatt ki lehet olvasni, ennek ellenére jelentős mondanivalója van. Nemhiába íródott fiataloknak a történet, és nemhiába kapott szép elismeréseket.

A regény eleje számomra nosztalgiával tölt el. Fiatalabb koromban, még az óvoda végén és az általános iskolás időszak körül gyakran olvastunk nagy íróktól gyerekeknek írt történeteket, és az Örök kalandban történő leírások, s maga a hangulat erre emlékeztetett. Talán azért, mert egy tízéves kislányról szól, aki az ezernyolcszázas évek végén élt az erdő mellett egy istenhátamögötti helyen. Már nagyon rég olvastam hasonló írást, és számomra nagy felismerés volt, hogy bizony nem ártana még felnőtt fejjel sem ilyen történeteket olvasni, noha a tanító erejű szál leginkább a gyerekeket célozta meg.

Winnie-t szinte mindentől nagyon óvják a szülei, és ezt megelégelve vág neki az erdőnek, hogy bosszantsa a családját és felhívja magára a figyelmüket. Ám az ártatlannak tűnő kis csavargásból hirtelen veszélyes kaland lesz. Ugyanis az erdő közepén találkozik egy tizenhét éves fiúval, Jesse Tuckkal, aki csak külsőleg néz ki tizenhétnek, valójában száznégy esztendős. Winnie meglátja, amint a fiú egy különleges forrás vizéből iszik, és rögtön ő is megkóstolná, ám az beláthatatlan következményekkel járna: hiszen az a víz okozza az örök életet.

És itt most egy csomó filozofikus kérdés felvetődik: miért rossz, ha az ember örökké él? Mi történne, ha kitudódna a titok? Mi is valójában az élet? És ezekre a kérdésekre bizony választ találhatunk a könyvben.

A te időd még nem jött el. De a halál az örök körforgás része, akárcsak a párja, a születés. Nem lehet kiválogatni a nekünk tetsző darabokat, és a többit félredobni. A nagy egész részének lenni áldás. De minket, a Tuck családot kihagytak ebből. Az élet kemény munka, de félredobva élni, úgy, ahogy mi, felesleges. (…) A halál nélkül nincs élet. Úgyhogy azt, ami nekünk jutott nem lehet életnek nevezni. Mi csak vagyunk, mint a kövek az út mentén.

Habár a könyvben nem kapott kiemelt figyelmet a szerelmi szál – hiszen mégiscsak egy gyerekeknek íródott regényről beszélünk -, nagyon érdekes volt Jesse és Winnie kapcsolata. Kedvenc részemnek is azt tartom, mikor Jesse megkéri Winnie-t, hogy várjon még hat évet, míg kellő idős lesz hozzá, és csak akkor igya meg a forrás vizét. A másik kedvenc jelenetem pedig a vége volt – de ezt a spoiler miatt most nem részletezem.

Tulajdonképpen meglepően jó és elgondolkodtató történetet olvastam, és hiába a nyolc-tizennégy éves korosztályt célozza meg, nem ártana több felnőttnek is olvasnia. Rövid, mégis kereken egész sztori, nem hiányoltam belőle semmit, és nagyon köszönöm, hogy elolvashattam.

orokkaland

A könyv 2002-es filmváltozatában Alexis Bledel (Gilmore Girls) a főszereplő, s bár a filmet nem láttam, de a trailerből ítélve főleg a szerelmi szálat emelték ki, és ebből kifolyólag Winnie-t is idősebbnek ábrázolják. Szerintem érdemes a filmadaptációra is figyelmet szentelni, jómagam is hamarosan megteszem, de nem reménykedek benne, hogy túlszárnyalja a könyv varázsát.

Reklámok

4 thoughts on “Natalie Babbitt: Örök kaland

  1. Szia!
    Nekem nagyon meghoztad a köynvhöz a kedvemet, eleve szeretem, talán jobban is szeretem a múlt századokban játszódó regényeket, Lucy. M. Montgomery Anne sorozata is a kedvencem volt. Alapvetően a száznégy évesnél arra gondoltam, vámpírok, puff, de aztán hál istennek a hosszú életet most valami mással magyarázzák, és valami sokkal összetettebbel. Amint végzek a Megmentővel és a Virágszállal (amúgy ezeket olvastad már?), beszerző körútra indulok és mindenképpen neki ülök ennek a könyvnek is! Köszönöm szépen a figyelemfelkeltő és hangulatos bejegyzést! Nagyon tetszett.
    Szép estét!
    Atrix Wry (:

    1. Jaj, Atrix, nem is tudod, hogy mennyire örülök ennek, nagyon köszönöm :) Neked biztosan tetszene a könyv, úgyhogy tényleg szívből ajánlom. Nem, még nem olvastam ezeket a könyveket, de mindjárt lecsekkolom :D És bocsi, valamiért megint a spamek közé sorolta a rendszer a kommentedet, azért nem jelent meg rögtön, még jó, hogy rendszeresen ellenőrzöm azt is.

A VÉLEMÉNYED NE TARTSD MAGADBAN!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s