Meg Rosoff: Majd újra lesz nyár…

Rosoff_MajdUjra_kozepesMEGJELENÉS: 2013
OLDALSZÁM: 224 oldal
KIADÓ: Európa Könyvkiadó
ÉRTÉKELÉSEM: 4/5

“Elizabeth a nevem, de senki sem szólít így. Mikor megszülettem, és az apám rám nézett, biztos arra gondolt, hogy olyan méltóságteljes, szomorú képem van, mint egy középkori királynőnek vagy egy halottnak. Később kiderült, hogy átlagos vagyok, nincs bennem semmi különös. Még az életem is tök átlagos volt eddig. Ez egy Daisy elete, nem egy Elizabethé.”

“Azon a nyáron, amikor elmentem Angliába az unokatestvéreimhez, minden megváltozott. Valamennyire a háború miatt is, hisz az állítólag nagyon sok mindent felborított, de mivel nem sokra emlékszem a háború előtti életből, az nem is igazán fontos most ebben a könyvben.”

“Leginkább Edmond miatt változott meg minden körülöttem. Elmondom, mi történt. Itt és most – az én könyvemben.”

Daisyt, míg apja rémes, új felesége gyereket vár, lepasszolják nyaralni a vidéki rokonokhoz. Egyik ámulatból a másikba esik: sosem hitte volna, hogy vannak tizennégy éves srácok, akik cigiznek, autót vezetnek, és egyáltalán: olyan szabadok, mint bármelyik felnőtt. Daisyt elvarázsolja a szabad élet, na meg az unokatestvére, Edmond. Főleg az után, hogy felügyelet nélkül maradnak, mert kitört a háború. A háború, amelynek méreteit és súlyát képtelenek felfogni egészen addig, amíg be nem kopogtat hozzájuk egy rokonszenvesnek távolról sem nevezhető alak személyében.

Nagyon nagy meglepetés volt számomra ez a könyv. Hatalmas meglepetés, hiszen első látásra nem hittem volna, hogy ennyire különleges, rabul ejtő történet veszi kezdetét, mely beszippant magába mindjárt az első oldalakon. Volt ennek a regénynek amolyan érdekes hangulata, amely állandóan azt kívánta elhitetni – leginkább az elején -, hogy nem is a jelenkorban, hanem úgy negyven-ötven évvel ezelőtti időben játszódik, noha világosan voltak említve olyan dolgok, mint az e-mail, a számítógép vagy a telefon. És valahogy mégsem bírtam az agyamat és az érzékszerveimet rávenni arra, hogy tudatosítsa, ez egy modernkori háború modernkori szerelmes meséje, s ez talán a regény stílusának különlegességére róható fel.

Daisy egy tizenöt éves lány, akit New Yorkból Angliába küldenek a még soha nem látott unokatestvéreihez. Édesanyja a szülésbe halt bele, édesapja pedig új párt talált, ám a mostohaanya a lehető legkevésbé sem rokonszenvezik a mostohalányával, emiatt is ment Daisy Angliába anyukája egyetlen élő rokonaihoz. A reptéren egy fiú jelenik meg, a tizennégy éves Edmond, aki mindjárt lenyűgözi a lányt azzal a nagy lazaságával, hogy ennyi idősen cigarettázik és autót vezet. Később kiderül, hogy mind a négy unokatestvére szabad szellemben nevelkedett, és olyan önállóan élnek, mint a felnőttek. Nagynénje, Penn néni kis idő múlva külföldre is utazik magukra hagyva ezzel a fiatalokat. Ekkor tör ki a háború, amivel a gyerekeknek egyedül kell szembenézniük, miközben Edmond és Daisy közt a rokoni kapcsolat helyett vitathatatlanul egy másabb kapcsolat kezd kialakulni…

Bár ez a könyv ifjúsági regényként van kikiáltva, mégsem nevezném annak, inkább fiatalokról szóló, de felnőtteknek való könyvként jellemezném. Egyrészt, mert a háború olyan szinten jelenik meg benne, hogy egy érzékenyebb lelkű kistini nem biztos, hogy díjazná, másrészt a vérfertőző viszony sem éppen példamutató a fiatalok számára. Főleg nem úgy, ahogyan ez a történetben tálalva van.

Egyébként pont emiatt a tiltott viszony miatt imádtam annyira ezt a könyvet. A főszereplők is tudták magukról, hogy bűnben élnek, féltek is tőle, hogy kiderül a titkuk, mégis halálosan szerették egymást, és rettegtek, hogy egyszer mindennek vége szakad. Én személy szerint imádom ezeket a tiltott kapcsolatokat, és nagyon izgalmas volt róla olvasni (vérfertőző viszonyhoz még nem volt szerencsém, ha csak nem számítjuk Jane Austen Mansfieldi kastélyát, ahol szintén unokatesók szerettek egymásba, de abban a korban ez még gyakori és elfogadott volt).

Bár a könyv nagyon rövidnek mondható, a felét egy szuszra be is lehet falni (igaz, én időhiány miatt csak rövid részleteket tudtam egyszerre elolvasni), mégsem éreztem, hogy kevés lenne. Sőt, örültem, hogy a felesleges történetszálak és leírások kimaradtak, így jobban lehetett koncentrálni a lényegre.

A végével azonban – mint ahogy azt mostanság tőlem megszokhattátok – elégedetlen vagyok. Nem tudom miért, de valahogy mást vártam, és kissé csalódtam. Emiatt nem tudtam lelkiismeret-furdalás nélkül csillagos ötösre pontozni ezt a történetet, noha eléggé megérdemelte volna a végét kivéve. Ehelyett most alig várom, hogy lássam a könyv filmváltozatát, bár ahogy hallottam, elég sok dolgot megváltoztattak a könyvhöz képest.

Advertisements

One thought on “Meg Rosoff: Majd újra lesz nyár…

A VÉLEMÉNYED NE TARTSD MAGADBAN!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s