Néhány dolog rólam, amit nem tudtál

Mivel ma töltöttem be hivatalosan is a 21. életévemet, úgy gondoltam, illendő lenne egy személyesebb poszttal készülnöm mára. Így néhány pontban összefoglalok pár dolgot magamról, a blogról, az olvasásról és az írásról.

Én is írok ám

Nyolcéves koromban kezdtem el írni köszönhetően egy regénynek, amely nagy hatást gyakorolt rám. Magyar Katalin Ének a küszöb előtt c. könyvét azóta is nagy becsben tartom a polcomon, hiszen ez az ifjúsági könyv kedveltette meg az írást, és miatta írtam tele másodikos kisiskolásként egy teljes füzetet, mikor még helyesen írni is alig tudtam. Aztán egyre több “regénybe” fogtam bele, persze egyiket sem fejeztem be, de annyira elszórakoztattak e írói próbálkozásaim, hogy egyáltalán nem sajnáltam a rá elfecsérelt időmet. Tizenöt-tizenhat éves koromban viszont felfedeztem az “új műfajt”, a novellát, és abban az időszakban egy csomó rövid történettel rukkoltam elő néhányat álnéven publikálva az interneten. Rengeteget tanultam akkoriban, és ebben sokat segítettek azok az írós oldal adminjai, akik mindig kijavították a hibáimat, és építő kritikákkal láttak el. Kis idő elteltével már netes versenyekre is jelentkeztem, néhányan elég szép eredményt értem el. Végül már a valódi nevemmel publikáltam, és egy komolyabb pályázatra is beneveztem, melyet meg is nyertem. A nyeremény az volt, hogy kiadják a novellám egy novelláskötetben, de hiába hívtak fel telefonon, hogy majd megbeszéljük a részleteket és a kiadást, végül nem lett belőle semmi. Azóta az írást pihentetem, és bár nyáron volt egy regénypróbálkozásom, de végül ebből sem lett semmi. Most írás helyett inkább olvasok és blogolok, de persze ez nem azt jelenti, hogy végleg feladtam volna az írói ambícióimat.

Nem ez az első könyves blogom

Még pár éve, 2009-ben néhány akkori netes ismerőssel alapítottunk egy könyves blogot, pontosabban nem is blog volt ez, inkább weboldal, és nem kritikákat írtunk, hanem könyves ajánlókat. De nem tartott hosszú ideig, mert nehezen hangolódtunk össze, és nem is a könyvek miatt csináltuk, hanem csak úgy, szórakozásból, meg hogy “együtt csináljunk valamit, mert az tök jó buli”. Pedig ha még most is meglenne az az oldal, bizony a legrégebbi könyves blogokhoz tartozna.

A blog alapítása előtt nem olvastam könyves blogokat

Bevallom őszintén, úgy vágtam bele februárban ebbe a blogba, hogy abszolút nem olvastam a “konkurenciát” (noha tudtam, hogy hatalmas), egyedül Angelika blogjára figyeltem fel valamikor januárban, és talán tudat alatt részben az ő blogja ihletett meg (amúgy meg a fő ok, amiért blogolok, hogy gyakoroljam az írást és ne essek ki a magyar helyesírásból, mert nem titok, hogy nem magyar egyetemre járok). Azóta persze több blogot is figyelemmel kísérek és nagyon szeretek.

A blog alapításakor nem tudtam, hogy mi az a recenzió

Na jó, ciki ezt bevallani, de fogalmam sem volt a recenzióról, még magát a szót se értettem (na ja, idegen szavakból mindig gyenge voltam). Igen, míg néhányan az “ingyenkönyv” reményében alapítanak könyves blogot, addig nekem fogalmam sem volt erről az egészről egészen addig, míg tavasszal pár blogger nem írt a recenzióról részletekbe hajló bejegyzéseket. Ezúton is köszönettel tartozom nekik.

Elsőéves egyetemista koromban csak három könyvet olvastam el az egész tanév alatt

Az új környezet, a kollégium, az idegen nyelv, a rengeteg tanulnivaló és az új emberek miatt a legutolsó gondolatom volt az olvasás. Be kellett illeszkednem és meg kellett szoknom mindent, az olvasásra pedig se kedvem, se időm nem maradt. Viszont azon a karácsonyon kaptam meg Orwell 1984-jét, melyet pár nap alatt befaltam, és azóta is minden általam felállított toplista élén áll. Újraolvastam az Éhezők viadalát is a film bemutatása után, illetve olvastam még egy könyvet, aminek a címére már nem emlékszem, de azt tudom, hogy nagyon tetszett. Szóval így telt ez a tanévem, nem kissé mellőzve az irodalmat.

Csak idén regisztráltam a moly.hu-ra és a goodreads.com-ra is

Bizony, a blog megalapításakor mentem fel a Goodreadsre és regisztráltam be, régebben csak Excelben jegyeztem fel az olvasásaimat, ami persze el is veszett. Először a Molyra fel sem akartam menni, de végül “meggyőzött a blogom”, hiszen hogy lehetnék magyar könyves blogger molyos tagság nélkül? Azóta ezt a közösségi oldalt is megszoktam, és most már aktívabb tagja vagyok a Molynak, mint a Goodreads-nek.

Utálom a régebbi kritikáim

Mikor előjön a “piha, ezt a szart tényleg én írtam?” érzés, mikor látom, hogy valami hemzseg a stilisztikai és helyesírási hibáktól, és ami a legrosszabb, hogy magyartalanok és túlontúl kacifántosak a mondataim. Kell ennél több? Na nem. Lényegében ez az oka, hogy nagyon ritkán olvasom vissza a régi kritikáimat, legfőképpen az elsőket, mert legszívesebben mindet kitörölném.