Leiner Laura: Bábel

leiner_laura_babelMEGJELENÉS: 2013
OLDALSZÁM: 526 oldal
KIADÓ: Ciceró
ÉRTÉKELÉSEM: 4/5

Bábel. A legnagyobb nyári zenei fesztivál, valahol Pápa mellett. Mi lehet jobb annál, mint tizenhét évesen, életedben először, egy hetet eltölteni itt a barátaiddal? A zárónapi koncert a Red Hot Chili Peppersé, és Zsófi többek között azért érkezik, hogy találkozhasson Anthony Kiedisszel. Na de addig még sok minden történik vele, Napsival, Abdullal, Hipóval és Szaszával az Európa, Ázsia, Afrika és Ausztrália színpad körül… Bábel. Ha voltál már fesztiválon, azért fogod szeretni, ha még nem voltál, azért.

„Nagyon örülök, hogy Laurának sikerült megjeleníteni és tökéletesen visszaadni a fesztiválok hangulatát, és kifejezetten tetszik a humora. Gratulálok!” Gerendai Károly, a Sziget Fesztivál alapítója

Vártam már nagyon ennek a könyvnek az elolvasását, hiszen A Szent Johanna gimi után nagyon nagy rajongója lettem Leiner Laurának, de leginkább az írási stílusának, annak, hogy olyan szinten képes megnevettetni, mint még eddig talán soha egyetlen író sem. Egy Leiner-könyvvel a kezedben már abszolút nem ciki hangosan felröhögni a csendes szobában vagy a tömegközlekedési eszköz közepén, inkább ez a természetes megnyilvánulás, csak éppen azok nem nézik jó szemmel, akik nem ismerik az írónő munkásságát. Ami pedig nagy hiba.

Na jó, kissé elkanyarodtam a Bábeltől, de bocsássátok meg nekem, hiszen eléggé beszippantott ismét ez a feeling. Tulajdonképpen a Bábel a Szent Johanna stílusában íródott, de nem kell megijedni, nem egy koppintást (vagy jobban mondva önismétlést) olvashatunk, hanem egy teljesen más történetet más-más karakterekkel, de ugyanazokkal az elemekkel felszerelve. Sokan eleve úgy vágtak neki, hogy szentül hitték, a főszereplő leányzó Rentai Reni kettőként fog beivódni a köztudatba, de úgy látszik, Laura eléggé figyelt erre, hiszen egy teljesen más tulajdonságokkal rendelkező karaktert kreált meg, mint Renáta. Zsófi nemcsak a félős és a visszahúzódó ellentéte, hanem egy őrült és bevállalós csaj, aki titkos napló helyett egy blogot vezet, melyben leírja életének fontos momentumait, de leginkább a kedvenc együtteséről, a Red Hot Chili Peppers-ről számol be. Tulajdonképpen ezért is indul el négy barátjával a Bábel fesztiválra, élete első fesztiváljára, hogy láthassa végre élőben a kedvenc zenekarát, akik az esemény fénypontjaként lépnek fel.

Én még ugyan soha nem jártam egyetlen egy fesztiválon sem, de nagyjából el tudom képzelni, milyen is egy ilyen rendezvény, mégis nagyon sok új dolgot megtudtam a fesztiválozók életéről e könyv által. Arról persze semmi kétségem sincs, hogy Laura a “lájtosabb” verzióját mutatta be nekünk, ahol nem történnek durva dolgok (erőszak, verekedések, erősebb piálások, drogozás stb.), így a fiatalabbak is nyugodtan tudják olvasni a könyvet. Ennek ellenére remekül beleéltem magam az egész fesztiválos feelingbe, a rettentő higiéniai körülményekbe (ami miatt soha az életben nem megyek fesztiválozni több napra, de azért jó volt így képzeletben megélni ezt is), és persze az örökös bulizásba minimális pihenéssel és alvással.

S mint már előbb említettem, Zsófi abszolút nem hasonlít Renire, de Zsófi barátaiban már láttam egy-egy “SzJG-vonást”, igaz, egyik havert sem lehetett nagyon konkrét személyhez kötni, és ez tényleg csak arra volt elég, hogy a Leiner-stílus megmaradjon, és ismét hangosan nevethessek minden egyes poénon vagy vicces szituáción. Mert abból itt sem volt hiány. Ugyan voltak részek, mikor unatkoztam, de szerencsére egyik sem tartott sokáig és bőven kárpótoltak a jó, eseménydús részek.

Viszont megint kissé mérges vagyok arra, hogy Zsófi nem a kedvenc fiúszereplőmmel jött össze. Ahogy a SzJG-ben dühös voltam, mert Reni nem Arnoldot választotta, addig itt most dühös vagyok, mert nem X-et választotta Y helyett (ha kíváncsi vagy ki X és ki Y, olvasd el a könyvet :P). Laura emiatt már megint jól kitolt velem :)

Tulajdonképpen csak egyetlen dolgot sajnálok. Azt, hogy húsz év múlva már nem adhatom gyermekeim kezébe ezt a könyvet, hiszen a regényben gyakran szereplő Facebook kommentelések, Twitter kiírások, az okostelefonnal történő SMS-ezések mind-mind elavulnak nemsokára, és ahogy vesztenek az aktualitásukból, úgy a jövőbeli fiatalok sem fogják olyan szívesen olvasni ezt a könyvet, mint ahogy mi tettük, mert nem fogják ismerni ezeket az eszközöket, közösségi oldalakat. De másrészről meg pont ezek a dolgok teszik a regényt olyan remekké és könnyebben beleélhetővé a mi generációnk számára.

Megvannak ugyan ennek a könyvnek is a hibái éppúgy, mint a SzJG-nek, például hogy a karakterek eltúlzottak, és a főszereplő lány is idegesített néha, hogy percről percre változtatta a véleményét, amely egy 17 éves fiatalra nem éppen jellemző tulajdonság (na jó, most magamból indulok ki), de összességében remek könyvet írt Laura. Nem volt ugyan jobb, mint a Szent Johanna gimi, de sokkal rosszabb se. Sokat gondolkoztam, hogy hány pontot adjak rá, végül a négy pontnál döntöttem, mert bármennyire is jól elszórakoztatott, a SzJG-t nem tudta elérni. Ez talán azért lehet, mert csak egy kötetes ez a könyv, és nem pedig sorozat, így a karakterek nem nőttek a szívemhez, és nem is bontakoztak ki eléggé szerintem. De ennek ellenére mindenkinek ajánlom, akik imádták a Szent Johannát.

Advertisements

6 thoughts on “Leiner Laura: Bábel

  1. Szia!
    Imádom olvasni a bejegyzéseid, nagyon logikusak és érdekesek. Több helyen osztom a véleményed, nekem Zsófi nem nőtt a szívemhez, de talán csak azért van, mert egy könyves szereplő, nem volt rá több “ideje”. Viszont a könyvre még sokáig fogok emlékezni, mert talán a Fb, Skype, meg mit tudom én el fog avulni, de a sok fantasy meg szerelmes tragédia helyett itt végre nem a világot kellett megmenteni. Ezért mindenképpen hiánypótló, márha Laura szavaival szeretnék élni. A fesztiválról egyébként nekem is a “gyengébb” jelző jutna eszembe, bár egyelőre csak élménybeszámolókra építhetek, így ez különösebben nem zavart. Viszont, hogy Kolos helyett Szasza… Na arról még elbeszélgetnék az írónővel. :-)
    Köszi, hogy ezt olvashattam, szép estét!
    Atrix Wry,

  2. Nagyon tetszenek a bejegyzéseid, meg úgy az egész oldal :).
    Nekem is tetszett ez a könyv, szinte megjött a kedvem elmenni egy fesztiválra kövi nyáron, a higiénia körülmények ellenére, még akkor is, ha a valóságban nem minden dolog, ami ott történik ilyen vidám. Sokan írták oldalakon, hogy a szereplőket lehet hasonlítani SZJG karaktereihez, ami végül is igaz, de ez szerintem egyáltalán nem meglepő, ha azt vesszük, hogy ott szinte minden típusú fiatalt megtalálhatsz. Zsófi karaktere néha elképesztően idegesítő volt, ugyanis soha a büdös életben nem találkoztam semmilyen 17 évessel, aki ilyen sűrűn változtatta volna a “szerelmeit”. És a rajongásában a Red Hot Chilli Peppers iránt volt valami beteges, de ez tette szórakoztatóvá a könyvet. Szasza pedig… én örültem, hogy vele jött össze, csak boldogabb lettem volna, ha kicsit jobban megismerhetjük. Voltak a könyvben unalmas részek, amikkel a SZJG-ben nem találkoztam, de alapjában véve szerintem nagyon jó könyv. Kedvenc karakterem Bolti lett :D És bocsi, hogy ilyen sokat írtam.

    1. Hú, köszi, nagyon aranyos vagy :)
      Igen-igen, én is elmennék fesztiválra, csak hát ez a higiénia, ami ott van, az tart vissza. No igen, Zsófi, néha tényleg már sok volt, de amúgy nem volt vele problémám. És nem baj, ha sokat írsz, én szívesen olvasom a véleményeiteket :)

A VÉLEMÉNYED NE TARTSD MAGADBAN!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s