John Green: Csillagainkban a hiba

john-green-csillagainban-hibaMEGJELENÉS: 2013
OLDALSZÁM: 296 oldal
KIADÓ: Gabo
ÉRTÉKELÉSEM: 5/5

A rákellenes csodagyógyszer összezsugorítja a tumort, és biztosít még néhány évet Hazelnek, ám ő így is folyamatosan a végső stádiumban van, és a diagnózisában már megírták az élete utolsó fejezetét. De amikor a támaszcsoportban megjelenő, isteni Augustus Waters képében bekövetkezik a nem várt fordulat, Hazel történetét is át kell írni…
„A csillagainkban a hiba” – John Green eddigi legambiciózusabb és legfájdalmasabb, mélyenszántó, vakmerő, pimasz és kíméletlen műve, lélegzetelállító felfedezőút az élet és a szerelem kacagtató, vérpezsdítő és tragikus birodalmában.

Pillanatnyilag a legnehezebb dolog erről a könyvről egy épkézláb kritikát kreálnom, annyira sokminden kavarog most bennem. Tulajdonképpen több szempontból is nekem írták ezt a regényt, de túlságosan nyilvános ez a blog, hogy megosszam a válaszokat a miértekre. Ezért volt olyan nehéz, és egyben olyan könnyű olvasnom: voltak pillanatok, mikor nem bírtam már tovább (nem, nem azért, mert nem bírtam volna a szomorú sztorikat, csak egyszerre sok volt már), és voltak pillanatok, mikor száguldottam át az oldalakon, persze csak idézőjelben, hiszen lassan kellett olvasnom, hogy átéljem és átérezzem azokat a gyönyörű gondolatokat, melyekből bizony nem szűkölködött a történet.

A tizenhat éves Hazel évek óta pajzsmirigyrákban szenved, és a csúnya betegség már a tüdejére is átterjedt. Depresszióban, magányosan és a halálon merengve a szobájában tölti ideje nagy részét, míg a szülei meg nem elégelik, és elrángatják őt egy támaszcsoportba, hogy a sorstársaival töltsön egy kis időt. Természetesen ez a látogatás ki is zökkenti őt a mindennapok keserűségéből, hiszen ott találkozik egy különösen szexi és figyelemreméltó fiúval, Augustussal, aki egész idő alatt a lányt bámulja. A csoportfoglalkozás után mindenki szétszéled, de Augustus meghívja magához Hazelt, és akkor egyszerre minden megváltozik…

Augustus csontrákban szenvedett, az egyik lábát le is amputálták, de ez nem akadályozza meg abban, hogy a világot és a betegségét ne illesse kellő szarkazmussal. Ő az a fiú, aki egy doboz cigarettával a zsebében közlekedik, és a szájából mindig kilóg egy-egy szál meggyújtatlan cigi, hiszen nincs annál jobb dolog, mint a gyilkost a fogad közé szorítani, de hatalmat már nem adni neki a gyilkolásra. Ő az a fiú, aki el akar menni a saját gyászszertartására, de még úgy, hogy él. És ő az a fiú, aki teljesíti Hazel utolsó kívánságát, hogy találkozhasson kedvenc írójával, és megtudja kedvenc regénye befejezetlen végét.

A történetben a betegség és a halál egy teljesen más értelmet nyer, minden beteg szereplő tudja, hogy hamarosan rákerül a sor, mégis olyan humorral és cinizmussal állnak hozzá, hogy a komoly téma ellenére is üde volt olvasni. Tipikusan az a könyv, melyen egyszer sír, máskor pedig nevet az olvasó, és kicsit átértékel magában mindent. A szereplők fiatal koruk ellenére is nagyon érettek, bölcsek voltak, persze ez talán a betegség számlájára írható, hiszen minden beteg gyereknek korábban fel kell nőnie.

the_fault_in_our_stars_by_thatmarauderprongs-d67vesaA kedvenc szereplőm természetesen Augustus volt, ismét egy olyan férfialak, akit akár álompasiként is titulálhatnánk, ha éppen nem lenne féllábú. Vagyis nem, rosszul mondom, ő az igazi álompasi minden szempontból, még az egészséges társait is messziről leelőzi. És nem csak a dohányzás kap új értelmet általa, de az “oké” szócska is, amely már nem az “igen” helyettesítése, hanem a flörtölés kezdete. Emellett Isaac-et is nagyon csíptem, hasonlóan Augustushoz, neki is a humora volt a vesszőparipája.

Igazából nem tudom, hogy mi más fejezné ki jobban a tetszésemet e könyv iránt, mint az, hogy ténylegesen bekerült a kedvencek közé, és szinte biztos, hogy párszor még újra fogom olvasni. És azt ajánlom, hogy mindenki hasonlóan tegye, mint én, mert hiba lenne kihagyni ezt a történetet.

A könyvet egyébként megfilmesítik, már tartanak az előkészületek és forgatás, így a rajongók hamarosan a moziban is átélhetik a történetet.

Reklámok

10 thoughts on “John Green: Csillagainkban a hiba

  1. Régóta itt van a polcomon, de eddig még nem mertem belekezdeni. Most már muszáj lesz. Eddig akinek kölcsön adtam, mind imádta, volt aki egymás után 2x kiolvasta. De ezek szerint tényleg ennyire jó :)

  2. Direkt nem olvastam utána nehogy lelőjem magamnak a story-t, ezért én Hazel halálára voltam felkészülve… persze annak sem örültem volna, de egészen sokáig erre számítottam. Augustus talán az egyik legelképesztőbb szereplő a könyvekből, amiket olvastam. Amikor a beszédeket olvasták fel neki, az volt a legmeghatóbb rész a könyvben. Ami nem tetszett az Hazel beszéde volt a temetésen, nem valami különlegeset mondott, hanem azt, amit az emberek elvártak és hogy a végén már ő sem Augustus-nak hívta, hanem Gus-nak. És örültem volna, ha John Green beleteszi azt a végére, amit Augustus írt a könyv befejezésének. De ezek nem voltak nagy dolgok, még így is imádom ezt a könyvet.

    1. Igen, jómagam is Hazel halálára voltam felkészülve, és szerintem még sokan mások, de pont ez volt benne jó, hogy arculcsapásként ért a dolog. Ó, Augustus befejezésére én is kíváncsi voltam, de lehet, hogy az író szándékosan hagyta a képzeletünkre.

  3. Szia, érdekes volt amit könyvről írtál, bár én nem olvastam…nem is biztos h. fogom, mert az ennyire szomorú témákkal igy vagy úgy nehéz szembesülni/öm (édesanyám is rákban halt meg stb.). De ahogy a főhős fiúról írtál, eszembe jutott, a gimis legjobb barátom, akinek hasonló problémája volt, de ővele ültem két évig egy padban és ő volt szellemileg a “mesterem” ha lehet ilyet mondani egy-két évvel idősebb fiúról. És a kifogyhatatlan életkedve! Ő vitt el olyan helyekre kirándulástól kezdve színházon át koncertekig- ahol máig számomra meghatározó élményekre és emberekre leletem :0 szóval nekem róla soha nem a “betegség” szó jut eszembe, hanem az élmények vele :) – egyébként ma már meglett családapa és meggyőződéses patrióta, múltkor láttam vele egy interjút nagyon örültem neki, még ha már nem is nagyon tarjuk a kapcsolatot. Szóval így is lehet….:D

    1. Nekem is van/volt kapcsolatom a rákkal, méghozzá a pajzsmirigyrákkal, amiben a főszereplő szenved, így nekem is nehéz volt belekezdenem ebbe a könyvbe, de így utólag belegondolva nagyon is megérte. Lehet, hogy te is másként fogod látni a dolgokat, és lehet, hogy a könyv által lesznek kellemesebb emlékeid is a rákkal kapcsolatban. Szóval én csak bátorítani tudlak az olvasására.

A VÉLEMÉNYED NE TARTSD MAGADBAN!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s