MEGJELENÉS: 2012
OLDALSZÁM: 444 oldal
KIADÓ: Maxim
ÉRTÉKELÉSEM: 3/5
Az új Abby tökéletes. Nem iszik, kerüli a káromkodást, a pólói kifogástalan rendben sorakoznak a szekrényében – azt hiszi, elegendő távolság választja el a múltjában rejlő sötétségtől. De amikor megérkezik a legjobb barátjával, Americával a főiskolára, az új élet felé vezető útja gyorsan megváltozik.
Travis izmos testét tetoválások borítják, tipikus laza srác, azt testesíti meg, amire Abbynek szüksége van – és amit szeretne elkerülni. Abby távolságtartása felkelti a kíváncsiságát, és cselhez folyamodik egy egyszerű fogadás segítségével: ha ő veszít, önmegtartóztató marad egy hónapig, ha Abby marad alul a játszmában, Travisnél fog lakni ugyanennyi ideig. Travis nem is sejti, hogy a párjával hozta össze a sors, akármelyikük is nyer.
Szerelem és játék keveredik a népszerű írónő, Jamie McGuire regényében, amely a fiatal olvasók körében nagy népszerűségre számíthat. Ne hagyd ki, játszd meg te is a tétjeidet! Szerinted Abby nyer vagy Travis? Vagy ebben a játékban nincsenek vesztesek?
Nekem ez nem tetszett… Sokkal, de sokkal többet vártam ettől a könyvtől, főleg annyi áradozás után, amit láttam, és azt hiszem, ebben a new adult könyvben csalódtam eddig a legnagyobbat. Azt azonban mostanáig sem értem, mi ebben a könyvben annyira különleges, hogy mindenki ennyire oda meg vissza legyen tőle.
Elismerem, az első harmada nagyon tetszett. Mivel még tavasszal beleolvastam az elejébe, akkor engem is úgy elvarázsolt, hogy alig vártam a könyv kézbevételét. Tetszett Abby és Travis között kialakuló kémia, a heves és humoros párbeszédek, és ahogy a lány próbált ellenállni a csábításnak. Na és persze a fogadás. Teljesen egyértelmű, hogy a fogadás utáni egy hónap – mikor Abby Travisnél lakott -, a könyv csúcspontja volt, de még azok a pillanatok is okoztak csalódást. Ahogy már akkor kezdtem egyre kevésbé szívlelni Abbyt, mikor Parkerrel randizott, közben Travisszel romantikázott, és volt képe megsértődni (és a fogadásra fogni), hogy azzal gyanúsítják, két vasat tart a tűzben. Azt meg, hogy Travisszel barátok, szerintem még maga sem hitte el, csak próbált kifogást keresni.
Hát igen, sajnos Abby karakterét nem zártam a szívembe, s talán ez adta az első lökést (mivel E/1-ben íródott), hogy ne szeressem a történetet sem. Travist pedig egy fokkal jobban csíptem, de ez messze nem volt elég arra, hogy álompasiként tituláljam. Igen, eleve irtózom a tetkós és bunyós pasiktól (na jó, az Easy-ben imádtam Lucast, de a kivétel erősíti a szabályt, nem?). Azt persze megértem, hogy beleszeretett Abby-be, hiszen ő volt az egyetlen lány, aki nem akart vele mindjárt ágyba bújni, és hát aztán együtt is laktak, így kialakult a kapocs, de már végül nagyon kezdett idegesíteni Travis túlzott ragaszkodása a lányhoz.
Szegény Parkert sajnáltam a legjobban a sztoriban, ő még azt is eltűrte, hogy Abby Travisnél lakik a fogadás miatt, ráadásul kétszer is el kellett viselnie, ahogy Abby lepattintja őt Travisért. S a nagy kirohanását leszámítva mégis tudott normálisan beszélnie a lánnyal, s talán megbocsátania neki. De ez pontosan a végén nem derült ki, hiszen eléggé el lett felejtődve a karakter.
No igen, a könyv felépítésével sem vagyok elégedett. Nehéz egy könyvet megírni úgy, hogy minden szál értelmet nyerjen, kapcsolódjon a lényeghez, majd valahogy összefusson a végén. Itt nem éreztem mást, csak kapkodást, értelmetlen húzásokat, idegesítő fordulatokat. Ne is beszéljünk inkább arról, mennyire felesleges volt ennyiszer összeveszíteni és kibékíteni a főszereplőket. Nekem ez inkább időhúzásnak tűnt, hogy a 450 oldalas könyv ne 200 legyen. Már nem is emlékszem rá, hányszor vesztek össze, és hányszor borultak egymás nyakába, szinte nem is érdekelt a végén. De még ezenkívül is csúszott egy csomó hiba a gépezetbe, például Abby szüzessége és annak elvesztése (számomra elég irreálisnak tűnt, hogy csak azért adja oda Travisnek, mert le akarta koptatni), no meg a volt pasi kilétére se derült fény (most akkor Jesse volt az, akit Abby lelkésznek hazudott? És miért kellett hazudnia?), de Shepley és America nagy szakítása is csak mondvacsinált volt, de legalább lett volna értelme…
És akkor szavakkal nem tudom leírni, mennyire mérges vagyok a vége miatt. Tényleg, ezt most komolyan gondolták? Mert nekem viccnek tűnt… Sajnálom, tényleg sajnálom, hogy ekkorát kellett csalódnom ebben a könyvben, de ha összehasonlítom az Easy-vel vagy a Tökéletes kémiával, azok messze túlszárnyalják ezt. És most nem túloztam. De azért mégis megér három pontot az eleje miatt, mert tényleg elég jól indult az egész. Csak nem kellett volna elromolnia…
LAPOZZ könyves blog 
Szó :)
Jó, hogy írtál erről a könyvről, mert számos osztálytársam regélt róla oldalakat, hogy milyen jó, de valahogy engem már akkor sem fogott meg úgy igazán, és habár a lehetőséget megakartam neki adni, így inkább halasztom. Majd ha nem lesz it olvasnom akkor lehet, hogy sort kerítek rá.
Válaszolva a kérdésedre, szerintem olvasd el a Végzet ereklyéit,(az első kötet a csontváros, majd Hamuváros, Üvegváros, Bukott angyalok városa, Elveszett lelkek városa – ezek jelentek meg eddig magyarul) mert tele van váratlan fordulatokkal, egy percre sem unatkozol, csupán csak olykor tud idegtépő lenni, amikor legszívesebben a falhoz vágnád, mert az írónő élvezi ahogy kínozhat téged. :D Ha szereted a Harry Pottert, ezt is szeretni fogod, hasonló felépítésű, amiben igaz az is közrejátszik, hogy az írónő nagy HP fan :) De maga a történet merőben más, és szerintem a karakterek jól ki vannak dolgozva.
Azért egy esélyt adhatsz szerintem neki, lehet, h tényleg csak én vagyok a különc :)
Jaja, Harry Potterrel hasonlítják össze, meg egyesek szerint már túlontúl hasonlít a HP-ra, ezért is nem akartam elolvasni a Végzet ereklyéit, de most, hogy film is készült, meg a szereplője nyerte az könyves álompasikat, hát, egyefene, én is elolvasom :) köszi az ajánlást :)