Aki a könyvekbe menekül, az magányos?

Ez most nem kritika, hanem egy elmélkedős bejegyzés lesz, mely már egy ideje itt tombol az agyamban, de csak most tört utat magának, hogy ide is leírjam ebben a formátumban.

Az olvasás egyszemélyes tevékenység, nem kellenek hozzá se társak, se barátok, csak egy jó könyv, pár szabad óra és egy kis fantázia. Persze, ma már – köszönhetően a könyves közösségi portáloknak (moly.hu, goodreads.com), az olvasóköröknek, fórumoknak, Facebookos csoportoknak, blogoknak – nem lehet egyértelműen bekategorizálni egyszemélyes hobbiként, hiszen nincs is annál jobb, mikor az azonos ízlésű könyvrajongók összekerülnek, és mély barátságok alakulnak ki. Én már hallottam olyan konkrét esetről is, mikor egy párocska egy könyvnek és a moly.hu-nak köszönhetően ismerkedett meg, s komoly párkapcsolat alakult ki közöttük. De nem mindenki ilyen szerencsés, és bizony számtalan olyan ember van, aki a regényeibe menekül a hétköznapok keserűsége elől, vagy csak szimplán akkor lel megnyugvásra, ha olvas.

forever-alone-book-books

Úgy vettem észre az eddigi életem során, hogy a legtöbb könyvimádó ember bizony gazdag lelkivilággal rendelkezik, és inkább magába forduló, introvertált, mint ellenkezőleg. Persze, számtalan kivétel akad, ezért nem is általánosítani akarok, hanem egy-egy bizonyos emberrétegről szeretnék beszélni, akik belsőleg, a fantáziájukban próbálják azt megélni, amit a való életben nem tudnak vagy nem elég bátrak hozzá. Akik egyedül vannak, mert nem tudnak (akár önhibából, akár önhibájukon kívül) kapcsolatokat, barátságokat kialakítani, és egy-egy regény által próbálják pótolni a hiányt.

Nem is vesszük észre, pedig számtalan magányos ember van. Még olyanokat sem kerül el a magány érzése, akik külső szemmel megfigyelve tele vannak barátokkal, azonban valójában mindez csak a felszín. Így van ez a rossz párkapcsolatban élő emberekkel is, akiknél ugye kialakult a társas magány fogalma. Az ilyen emberek aztán próbálnak valahova menekülni, és ez legtöbbször a fantáziavilág, ami ugye majdnem egyet jelent a könyvekkel. Az írók ezt persze jól ki is használják, tudják, milyen eszközökkel, trükkökkel lehet hatni a magányos olvasóra, hogy néhány óráig ne érezze magát annyira egyedül. Nem hiába sikeresek azok a történetek, mikor a magányos, önbizalomhiányos főszereplő hirtelen egy olyan párra talál, aki kiemeli őt a csalódásokkal és önmarcangolásokkal teli világból, aztán egy csapásra minden jóra fordul, s nemcsak a szerelem talál rá, hanem tele lesz szerető rokonokkal és barátokkal. Jó néha elhinni és olyan illúziókba menekülni, hogy ezek a dolgok akár velünk is megtörténhetnek, noha mindannyian sejtjük a lelkünk mélyén, hogy nagyon ritka a való életben az ilyen tündérmese. Így általában maradnak a könyvek, a fantáziálgatás és az álmok.

Persze, mint ahogy már az előbb utaltam rá, nemcsak a magányos emberek olvasnak, csak éppen olyanok, akik tökéletesen rendben vannak az életükkel, máshogy élik meg az olvasást. Nem keresnek mélyre ható gondolatokat, és más műfajú regényeket is vesznek kézbe, a “tündérmesés” sztorikat pedig élből megvetik és kigúnyolják, mert egyszerűen nincs szükségük rá. És ezzel meg is válaszoltam a címben feltett költői kérdést.

A baj csak az, hogy az utóbbi embertípusból sajnos egye kevesebb van, a magány, az elhidegülés a 21. században már “népbetegségnek” számít. És amíg léteznek magányos, az életükkel elégedetlen emberek, addig a Szürke ötven árnyalata és társai uralják a könyves toplistákat.

Egy hasonló poszt Ildikónál, aki a blogolásba rejtett magányt vesézi ki.

Reklámok

6 thoughts on “Aki a könyvekbe menekül, az magányos?

  1. Imádok olvasni körülbelül azóta, amióta tudok. Magányos emberként is faltam a könyveket és bizony a párom is meg kellett szokja, hogy van mikor hagyni kell. Legnagyobb örömömre az utóbbi időben az ilyen időszakokat ő is olvasással tölti.
    Nagy molyként kiváncsi voltam, hogy mit hozol ki a témából.
    Féltem, hogy általánosítani fogsz, de megkíméltél. Tetszett!:)

  2. Szia :)
    Én is nagy olvasónak tartom magam, és éppen ezért kíváncsivá tettél már a bejegyzésed címével is. Sajnos én lehet, hogy azoknak a táborát gyarapítom akik a tündérmesékben próbálnak menedéket találni, holott olykor tudom, hogy ilyen valóságban nem mindig van, és hogy mindenkinek olyan az élete, ahogy azt ő kialakítja. Mégis olykor jó olyan karakterekről olvasni akik egy kicsit is hasonlítanak az én személyiségemhez, mert erőt ad, és tudom, hogy nincs semmi sem veszve. Talán még tinédzser koromban jobban elhittem amit a tündérmesék elém tártak, de ma már inkább csak motivációként tekintek rájuk, és már maga a hit is sokat segít abban, hogy legyen akaraterőm, és megtanuljam, hogy nem minden tündérmese, még ha akkor könnyebb is lenne az élet. Ez a bejegyzésed még inkább felnyitotta a szemem, de a tündérmeséket továbbra is kedvelni fogom, de tudok különbséget tenni a valóság és a fantáziavilág között. :)
    Nekem is nagyon tetszett ez a bejegyzésed! ^^

  3. Regi, nagyon köszönöm, és mellesleg te is nagyon jól csinálod! Szükség van ezekre a történetekre, s amint látom, a hasznodra is fordítottad :)

  4. Szia!
    Ide mindenképpen írni akartam. Alapvetően nem vagyok magányos ember, mégis rengeteget olvasok, ahogy körülöttem mindenki. Ám a “mozi a barátokkal, jó hangulatú este” és a “könyvemmel, otthon, egyedül” között egyre gyakrabban döntök a második mellett, feltéve, ha a regényben megtalálom a “tündérmesémet”. Szórakozás és talán gyógyító is, mert ritkán találtam jó és igaz barátokat, ezzel szemben a kiválasztott könyv szereplőivel sokszor inkább kijöttem. Kialakult bennem valami csendet-mert-betűk-vannak előttem érzés, ezért néha már-már furán nézek a velem egykorúakra, amikor végül mégis a barátokkal megyek, és belegondolok, hogy én ezt az időt otthon szoktam tölteni, ők itt, én csendbe a számomra legfontosabb emberekkel, ők együtt sok idegen arccal körülvéve. Az osztályomba járók közül is inkább a csendben, magányosan olvasókkal jövök ki jól, velük találok témát, de még ma is megkérdezem, nem zavarom-e őt, ha most neki állok olvasni. A barátaim ilyenkor mosolyogva közlik, hogy épp ez járt a fejükben és előveszik a maguk regényét, tündérmeséjét. :)))
    Szép estét,
    Atrix Wry

A VÉLEMÉNYED NE TARTSD MAGADBAN!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s