C. J. Ellisson: Élvezd a vaníliát

elvezd-a-vaniliatMEGJELENÉS: 2013
OLDALSZÁM: 364 oldal
KIADÓ: Ulpius
ÉRTÉKELÉSEM: almaalmaalmaalma

Fedezd fel a benned rejlő rossz kislányt, és engedd szabadjára…
Heather Pierce unja, hogy szakmai és magánéletében is a háttérbe szorul. Egyetlen éjszakára kétségbeesetten szeretne más bőrébe bújni, ezért részt vesz egy villámrandin. Talán itt, névtelenségbe burkolózva, új emberré válhat, amíg másként nem dönt. Amikor egy férfi, akinél esélye sem lehetne, az asztalához ül, Heather összeszedi minden bátorságát, és átveszi az irányítást, titokban attól félve, hogy elrejteni kívánt valódi énje elutasításra talál.
Tony Carmine, beszerzési igazgató és nemzetközi hírű nőcsábász, élete legfontosabb üzletét készül megkötni. Azonban egy villámrandin megismerkedik Heatherrel… és felfedezi, hogy talán éppen alárendelt szerepre van szüksége. Heather buja érzékisége megszállja minden gondolatát, égető vágy ébred benne, hogy magáénak mondhassa a legizgalmasabb szeretőt, akivel valaha találkozott. Egészen addig, amíg egy nap be nem sétál a konferenciaterembe, és meg nem látja Heathert az asztal túloldalán.

Ismét kellemeset csalódtam, mert amikor másfél nap után befejeztem az egyébként olvasmányos és nem túl hosszú regényt, vigyorogtam, mint a tejbetök: ezt a sztorit bizony nekem találták ki.

Pedig a történet eleje teljesen idegen volt tőlem: adott egy nő démoni fekete hajjal, s a sok csalódás után részt vesz egy villámrandin, ahol találkozik egy jóképű pasival. A férfi nem bír kikapcsolódni, a munka nyomása nehezedik a vállára, állandóan szól a telefonja, és azt kívánja, bárcsak egyszer nem ő irányítana. A nő kapva kap az alkalmon, kibújik saját szégyenlős énjéből, és dominaként részt vesz egy szexuális kalandban, ahol a férfi az alárendelt szerepét tölti be. Most mondhatjuk azt, hogy ez a fordított Szürke ötven árnyalata, először jómagam is azt hittem (hiszen nem sokkal később meg is lett említve a híres könyv!), de szerencsére ahogy kezdett kibontakozni a történet, és ezáltal megismerhettem a szereplők valódi énjét, egyre jobb irányt vett minden. Kezdetben mindkét főszereplőtől idegenkedtem, de oldalról oldalra egyre szimpatikusabbá váltak. Merthogy két szemszögből olvashatjuk a sztorit, egyszer Heather szemszögét látjuk, és aztán átváltunk Anthony E/1-jébe, így mindkét fél gondolataival és érzéseivel tisztában lehetünk. Egyébként a történet szerkezete teljesen ugyanolyan, mint a Tökéletes kémia felépítése, s rájöttem, nagyon tetszetős ez a módszer.

Ha belegondolok így utólag, semmi extra nincs a történetben, akár sablonosnak is mondható, de annyira jól megírt, hogy észre sem lehet venni, én legalábbis nem gondolkodtam, csak szálltam sorról sorra, fejezetről fejezetre, és alig bírtam letenni. Ebből is látszik, hogy egy klisés sztorit is lehet imádni, ha az író jól bánik a tehetségével. Nagyon szerettem még az üzleti részét a dolognak, ahogy a párocska felei két ellentétes cég befolyásos tagjai voltak, és hivatalosan nem lehetett intim kapcsolatot létesíteniük (Shakespeare Rómeó és Júliáját juttatta az eszembe, de amúgy is imádok tiltott szerelmeket feldolgozó regényeket, filmeket olvasni és nézni).

Tony karaktere számomra a tökéletes pasit jelentette, bár az elején az alárendelt szerep miatt kissé idegenkedtem tőle (furcsálltam, hogy a nagy nőcsábász ilyen könnyen alávetette magát egy nő akaratának, és ez ennyire tetszett neki, de betudtam annak, hogy már tényleg unja az irányítást az élete minden területén). Heathert sem kedveltem igazán az elején, pont a parancsolgatós, irányítós mivolta miatt, de persze menetközben kiderült, hogy ő is csak szerepet játszik, igazából nem ilyen.

A végével pedig tökéletesen elégedett voltam, bár kissé meseszerűen ért véget minden, de pont emiatt vett le a lábamról. Úgy érzem, nagyon kellemes kikapcsolódást nyújtott a könyv, bárkinek szívből ajánlom egy unalmas, lazulós hétvégére.

Reklámok

3 thoughts on “C. J. Ellisson: Élvezd a vaníliát

  1. Szia :)
    Nagyon jól hangzik a könyv. Kezdetben idegenkedtem az Ulpius ház könyveitől, de például most olvastam ki Lakatos Leventétől a Bomlást, és most rákaptam a dologra. Szerintem be is szerzem ezt a könyvet. A Szürke 50 árnyalatával nekem az volt a bajom, hogy túl sok volt benne az erotika, és olyan szókimondóan volt leírva. Szerintem érted mit akarok mondani, csak így kommentként kényelmetlen lenne elmondani. xD Nem vagyok prűd vagy ilyesmi. :) Gondolom azért ez a könyv is eléggé szókimondó.
    Am Lakatos Levente Bomlás című regényét nagy szívvel ajánlom ha még nem olvastad. Nem lehet letenni.

  2. Ha hiszed, ha nem, épp most fejeztem be a Bomlást, most írom róla a kritikát :)
    Igen, ez a könyv is kicsit szókimondó, de olyan aranyosan-romantikusan. De ha a Bomlást bírtad idegekkel, akkor ez a könyv nem fog ki rajtad :)

A VÉLEMÉNYED NE TARTSD MAGADBAN!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s