Samantha Young: Dublin Street

DUBLIN-STREETMEGJELENÉS: 2013
OLDALSZÁM: 398 oldal
KIADÓ: Könyvmolyképző Kiadó
ÉRTÉKELÉSEM: almaalmaalmaalma

Négy éve az amerikai Jocelyn Butler, hátat fordítva tragikus múltjának, Edinburgh-ban kezdett új életet. Joss nem adja át magát a gyásznak, nem néz szembe a démonaival, és senkihez sem akar igazán közel kerülni, de miután beköltözik Dublin Street-i fantasztikus albérletébe, lakótársnőjének jóképű bátyja fenekestül felforgatja féltve őrzött magánéletét.

Braden Carmichael az a fajta ember, aki mindig megszerzi, amit akar. És ő most Jocelynt akarja az ágyába csábítani. Braden, miután megtudja, hogy Joss irtózik a komoly kapcsolatoktól, alkut kínál, amelynek keretében átadhatják magukat a vágyaiknak anélkül, hogy „túlbonyolítanák” a dolgokat. Jocelyn merő kíváncsiságból belemegy az egyezségbe, miközben nem is sejti, hogy a skótot egyetlen cél vezérli: a lelkéig lemezteleníteni a konok lányt…

Ó, végre! El se hiszem, de megértem azt is, hogy nem egy Szürke-másolatot tartok a kezemben! Pedig már kezdtem volna feladni ezt a műfajt, de Klaudia meggyőző bejegyzése és egy csomó pozitív hangvételű visszajelzés után tudtam, hogy nekem is meg kell szereznem és el kell olvasnom a könyvet, mert különben nem nyughatok! És szerintem ez akkor sem volt erotikus regény, inkább jó humorral fűszerezett, pár ágyjelenettel megspékelt romantikus sztori.

A legnagyobb pozitívum kétségtelenül a már előbb említett humor. Komolyan, utoljára ennyit A Szent Johanna gimi olvasásakor nevettem, csak épp ennek a könyvnek a humora a célközönség miatt teljesen más jelleget öltött: ugyan nem az ágyjelenetek kaptak hangsúlyt, de perverz tréfákból nem szenvedett hiányt. A káromkodások is teljesen mást jelentettek, inkább viccesek voltak, mint komolyak (vegyük csak azt a részt, mikor Ellie a családi ebéden véletlenül a gyerekek előtt illette szép szavakkal Adamet, és milyen tréfás szócsatába kezdtek).

És mint mondtam, igazából nem az erotikus jeleneteken volt a hangsúly, nem is skatulyáztam volna be erotikus regényként, bár kétségkívül akadt néhány pikáns helyzet, de az is inkább csak szóbeli utalásként jellemezném (például az éttermi perverz beszólogatások, ott is nevettem nagyokat). De egyértelműen a kedvenc jelenetem mindjárt a történet első felében volt, mikor Joss, Ellie, Adam, Brandon és az akkori barátnője szórakoztak, s a kedves barátnő (Holly, ha jól emlékszem) beszólt Jossnak, hogy szégyellje magát, amiért a szülei pénzéből él, Jocelyn pedig nem is vághatott ennél jobban vissza. Szívbemarkoló volt Joss reakciója is, mikor Braden elhitette a lánnyal, hogy lefeküdt egy másik nővel, csak azért, hogy próbára tegye. És még sorolhatnám a best of jelenetek, de nem teszem, hiszen mind annyira különlegesen jól sikerült, hogy bizony olvassa el mindenki maga.

Igazából nem is tudom, hogy miért nem értékeltem maximumra. Sokáig tanakodtam is, hogy öt alma vagy négy alma legyen-e, de nem tudnám nyugodt szívvel rányomnom az ötöst, mert volt valami, ami nem tette egésszé. Hiába a jó humor, a pörgős jelenetek, a dráma, én mégis hiányérzettel küszködtem. Hogy miért, annak magam sem tudom a konkrét okát. Mindenesetre szívből ajánlom mindenkinek ezt a könyvet, mert megéri elolvasni!

Reklámok

2 thoughts on “Samantha Young: Dublin Street

A VÉLEMÉNYED NE TARTSD MAGADBAN!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s