Liptai Claudia: Az álomnő

az-alomno-liptaiMEGJELENÉS: 2012
OLDALSZÁM: 222 oldal
KIADÓ: Libri Könyvkiadó

Lebilincselő kalandok, romantika, meghökkentő fordulatok – Liptai Claudia őszintesége és merészsége, pezsdítő életöröme, pikáns humora első kalandregényének minden oldalát átitatja. Egyszerűen letehetetlen! Anna, a fiatal és ambiciózus újságírólány Afrikába utazik, hogy egy divatmagazin számára riportot készítsen a gyönyörű, félig magyar szépségkirálynőről. Elszántan vág bele a kalandba, arra azonban nincs felkészülve, hogy ebben az ismeretlen világban nemcsak a sminkje és a bőröndjei kerülnek majd veszélybe, hanem az életét is kockára teszi. Ekkor váratlanul felbukkan a színen egy jóképű, ám legalább annyira nagyképű és idegesítő idegen, aki nemcsak a lelkét kavarja fel, de a vágyait is felkorbácsolja, bármennyire tiltakozik ellene. Anna hirtelen egy szövevényes bűnügy kellős közepén találja magát, és nincs más választása, mint hogy a férfi oldalán beutazza a fekete kontinenst. Olyan rejtély nyomába erednek, amely örökre megváltoztathatja mindkettőjük életét. Liptai Claudia nem csak a képernyőn professzionális, most kiderül, hogy valóban mindent tud a szórakoztatásról. Sőt, azt is megmutatja, hogy az igazi álomnőt nem feltétlenül a világ végén kell keresni.

“Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik félnek a repüléstől, akik szeretik a fanyar csajos humort, és akik még nem voltak Afrikában. Gyorsan vegyék meg! Repül vele az idő!” – (Básti Juli)

Na nem hittem volna, hogy ezt a könyvet el fogom olvasni, kicsit kétkedve is vágtam bele, hiszen minek pazaroljam az időt egy tévés celeb amatőr írására, ha még annyi értékes és izgalmas regény várakozik olvasásra. De aztán a kíváncsiság győzött, no meg a tudat, hogy rövid történetről van szó, így nem igényel sok időt, és ismerve Liptai Claudiát, bizonyára sok fejtörést sem. És nem csalódtam, a könyv nem okozott hosszas töprengéseket, sem észvesztő gondolatmenetet, s bár nehezen vallom be, de valamilyen szinten bizony tetszett még a rengeteg hibája ellenére is.

Az egyik legzavaróbb tényező egyértelműen a nem kidolgozott, elsietett jelenetek voltak. Nem csoda tehát, hogy ilyen rövidre sikerült a “mű”, tökéletesen elkövette a kezdő írók legnagyobb hibáját: nem adott időt a történetek és a szereplők kibontakozására, az egyik esemény azonnal követte a másikat mindenfajta összekötés és hosszasabb elemzés nélkül. Persze, az ilyen dolgokat unalmasabb írni, de mindenképpen szükséges arra, hogy az olvasó még jobban bele tudja élni magát a helyzetbe. Így inkább egy kidolgozatlan, vázlatszerű munkának hatott az egész, de legalább elérte, hogy ne unatkozzunk, és gyorsan túllendüljünk a könyvön.

Ezek tudatában biztosra veszem, hogy Liptai írta ezt a kisregényt (természetesen azt is tudom, hogy a kézirat leadása után volt még egy “kis” szerkesztői utómunka), viszont azt már annál kevésbé hiszem, hogy a krimiszálat egyesegyedül találta ki. Lehet, hogy túl szigorú vagyok Claudiához, és nem nézem ki belőle, hogy ilyesfajta dolog pattanjon ki az agyából, de úgy érzem, itt azért kapott egy kis segítséget. Na persze ez nem jelenti azt, hogy a rejtély ekkora rejtély lett volna, de meg kell vallani, nem volt olyan rossz.

liptai-claudia-konyvbemutato

A főszereplő, Anna egyébként kicsit hajaz a Bridget Jones-féle harmincas szingli irányához, nem egy-két tulajdonságban hasonlítottak egymásra, de ez legyen a legkevesebb bajom. Viszont a néha kialakuló közhelysorozat nem kicsit bántotta a lelkem: mégis mekkora klisé már, hogy pont akkor fogy ki a golyó a fegyverből, mikor a támadó az egyik főszereplőre céloz, aki behunyt szemmel várja a halált? Vagy a krokodiltámadáskor pont jó pillanatban érkezik meg a férfi, és megmenti a lányt? Hát, voltak hasonló szituációk, mindenesetre engem néha mosolygásra késztettek. Arról nem is beszélve, mikor a magyar válogatottat és a foci világbajnokságot kéz a kézben említették. Na, akkor kellett nagyot röhögnöm, és ennek árnyékában már nem is maradt időm elszórakozni azon, hogy egy magyar színekben pompázó lány lehet a világszépe, az Álomnő, aki egyébként nem is szerepel a könyvben, mégis valami furcsa okból ő lett a címszereplő. Szerintem lehetett volna jobb címet választani a történethez, hiszen a szépségkirálynő nem sok vizet zavar a könyvben, csupán az okot adja az afrikai munkakiruccanáshoz, fontosabb szerep már az öccsének jut.

Nem, nem mondanám azért rossz könyvnek Liptai munkáját a hibái ellenére sem, csak az a fontos, hogy ne várjunk túl sokat tőle. Én sem vártam csodát, sőt, rosszabbra számítottam, így okozott kellemes meglepetést, és néhány élvezetes röpke órát. Végülis csak azt tudom ajánlani, aki teheti, olvassa el, főleg nyáron a strandon vagy egy hosszabb utazás során tökéletes kikapcsolódást nyújt.

ÉRTÉKELÉSEM: almaalmaalma

Reklámok

A VÉLEMÉNYED NE TARTSD MAGADBAN!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s