Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 7. – Útvesztő

szent-johanna-gimi-7MEGJELENÉS: 2012
OLDALSZÁM: 538 oldal
KIADÓ: Ciceró

Szeptember 1-jén Reniék immár irigyelt végzősökként lépnek be a suli épületébe, de vajon tényleg irigylésre méltó a helyzetük? Egy biztos: a legzsúfoltabb, legeseménydúsabb évnek néznek elébe, amelynek már az első fele is tele lesz óriási élményekkel (szalagavató, nagy végzős bulizások, utolsó közös szilveszter), ugyanakkor komoly buktatókkal (érettségi tárgyak kiválasztása, a felkészülés megkezdése és a nagy kérdés: a továbbtanulás). Ám a 12/b., mint tudjuk, nem átlagos társaság: ők mindent megtesznek azért, hogy az utolsó évük valóban felejthetetlenné váljon, nemcsak önmaguk, de a Szent Johanna gimi összes tanára és diákja számára is…

Hát, várható volt, mi is lesz ennek a résznek a témája, és mik lesznek szereplőink fő gondjai. Elérkezett ugyanis az utolsó évük a Szent Johannában, és ezt a könyv borítója is hűen tükrözi. Én pedig szomorkodhatok nagyokat, hiszen már csak az utolsó rész van hátra, de legalább extra hosszú résznek nézek elébe, és így talán nem három nap alatt fogom kiolvasni. Talán.

Másabb volt ez a könyv, mint az előzőek, és koránt sem olyan pozitív és vidám, mint a legutóbbi. Ennek ellenére nem éreztem kevésbé rossznak, inkább sablonosabbnak, ahogy a szalagavatóra meg a pályaválasztásra készülődnek. Igen, mert elég elcsépelt téma ez köszönhetően az amerikai tinivígjátékoknak, de persze magyar közegben a kedvenc karaktereimmel nagyon élveztem minden egyes percét. 

Pedig lelőttem magamnak egy iszonyatosan nagy poént, de esküszöm, véletlen volt! Sajnos időelőtt megtudtam, hogy Kinga és Dave összejönnek, így nem ért meglepetésként a Zsoltival való szakítása, azt is tudtam jól, hogy Kinga hazudott és Dave nem szerelmes Renátába, illetve nem esett le az állam a szalagavatós csók során sem. Sajnáltam, hogy elkezdtem kutakodni a neten, és véletlenül ekkora spoilerbe botlottam, de igyekszem most már elkerülni, hiszen már csak az utolsó rész van hátra. Így tehát egy nagy WTF-momentummal lettem szegényebb, helyette viszont Kata és Gábor összejövése lepett meg, mert ugye az írónő cselesen azzal zárta az előző könyvet, hogy Peti és Kata szimpatizálnak egymással. Hát nem így alakult, a csendes Gábor “kapta meg” az egyébként nagyon szimpatikus gótot.

Reni és Cortez kapcsolatában végre szóba került a szex, bár ez a rész volt talán a legklisésebb és legsablonosabb az egész könyvsorozat során. Tisztára egy Meg Cabot-regényre emlékeztetett, és mindjárt levágtam, hogy Reni ismét túlkomplikálja a dolgot, szó sem lesz itt semmiféle hancúrozásról, hiszen Cortez amúgy is egy álompasi, akinek eszébe sem jutna lefektetni a barátnőjét majdnem egy év járás után, ráadásul tizennyolc évesen. Ez a szál tényleg nagyon “tiniregényesre” sikerült.

Arnoldban viszont nagyot csalódtam, hogy megismételte épp azt a hibát, melyet ez előző részben elkövetett. Most már nem tudtam neki megbocsátani a szavait, és ráfogni arra, hogy csak azért mondta, mert szerelmes Renibe. Haragszom is most az írónőre, hogy így kellett lezárni az egész Arnold-szálat, noha tudom, hogy csak így tudta elkerülni az előbb említett sablonosságot, avagy a “maradjunk továbbra is barátok, én Cortezzel járok, te a francia lánnyal, mindenki jól járt, mi pedig örökké barátok leszünk” alternatívát.

Edinára sikerült ráaggatni a SZÁNALMAS kifejezést csupa nagy betűvel, tökéletes elrettentő példa ő mindenkinek. Szegénybe nem sok ész szorult, hogy még mindig próbálta féltékennyé tenni Cortezt, és nem bírta felfogni, hogy minél jobban pedálozik, annál lejjebb süllyed. Viszont az elájulása után történt vita, amit Renivel folytatott, hatalmas tanulság volt, hiszen megtudtuk, nem kell ahhoz semmit sem tennünk, hogy megutáljanak, mindig lesznek olyan emberek, akik utálni fognak, történjék bármi.

A könyv negatívumaként pedig egy nagy ellentmondást említenék meg: Reni anyukája szemében akkor vált felnőtté a lánya, mikor megtudta, hogy Cortez akaratát helyezte volna előtérbe a pályaválasztás során, még akkor is, ha elmegy Amerikába. De Reni pár héttel később viszont Virágnál nem alkalmazta ezt a nagy önfeláldozást, be is vallotta Vladárnak, hogy ő akarta nagyon, Virág ne menjen vidéki egyetemre, Vladár pedig le is szidta Renit, hogy elég gyerekes viselkedés ez tőle. Logikátlan ez az egész, nem is akartam elhinni, hogy a felnőttes viselkedés után így “visszaesett” a lány.

A legviccesebb momentumok természetesen ezúttal is a tanár kontra diák megnyilvánulások voltak, leginkább Zsolti vs. Máday beszólások. No meg remek ötlet volt ez a borítékos-titkos feladatos dolog, Zsák próbatételén hatalmasakat kacagtam. A legmeghatóbb pillanatnak pedig a szalagavatón lejátszott osztályvideó és a közös Vidéki sanzon-éneklés bizonyult. Tetszett, hogy a végét így zárta le Leiner Laura, így tényleg a végtelenségig fokozta az izgalmakat, hogy még jobban várják a fanok a legutolsó részt. Még szerencse, hogy nekem nem kell hónapokat várnom, holnap már kezdem is a befejező könyve(ke)t (végre egy pozitívum, hogy csak ilyen későn lettem SzJG-rajongó).

ÉRTÉKELÉS: almaalmaalmaalma

Reklámok

3 thoughts on “Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 7. – Útvesztő

A VÉLEMÉNYED NE TARTSD MAGADBAN!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s