Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 6. – Ketten

szent-johanna-gimi-6MEGJELENÉS: 2012
OLDALSZÁM: 514 oldal
KIADÓ: Ciceró

December 20-a Reni életének legboldogabb napja, és ettől kezdve minden megváltozik. De vajon csak jó értelemben? Vajon meddig tart a váratlanul jött boldogság? És Reninek sikerül-e nemcsak megszerezni, de meg is tartani Cortezt? Mi mindennel kell megküzdenie a saját félelmein, gátlásain kívül? Hisz Cortez a suli legmenőbb sráca, mindenki rajong érte, Reni viszont, legalábbis a saját megítélése és persze Kinga szerint, a “nyomik” táborát erősíti… A 11. osztály 2. féléve is tele van izgalmakkal, akárcsak a korábbiak: Dave például élete eddigi legnagyobb próbatételén megy keresztül, Kinga még önmagát is felülmúlja egy diszkóban, Corteznek iskolapszichológushoz kell járnia, Viki “kiborítja a bilit”, Reninek pedig váratlan vendég érkezik a születésnapjára…

Kellemes csalódás volt ez a rész! De komolyan. Tényleg azt hittem, hogy egész könyvben Reni önbizalomhiánya lesz terítéken, hogy nem érzi magát elég jónak Cortez mellett, és egy csomó féltékenykedést és felesleges drámát kapunk majd. Erre egy meglepően pozitív hangvételű, rendkívül szórakoztató, már-már sírva röhögős ifjúsági regényt olvastam, mely a legrosszabb napjaimban vidított fel úgy, ahogy senki más nem tudott volna. Éljen Leiner Laura, éljen a Szent Johanna gimi!

A legutóbbi kritikám végén feltettem egy költői kérdést magamnak, hogy vajon sikerül-e valaha megkedvelnem Cortezt. Jelentem, hogy igen, Corteznek sikerült levennie a lábamról, még annak ellenére is, hogy még mindig Team Arnold oszlopos tagja vagyok. Egyszerűen hihetetlen volt a srác, mikor kiállt a suli ablakába, és ekkora közönség előtt szerelmet vallott Reninek. Azt hiszem, innentől kezdve már nem is volt kérdés, Cortez tényleg megérdemli Renit, és tényleg csak a felszínesség mondatta velem az ellenkezőjét, igazából egy rendkívül kedves, udvarias, érzékeny fiú, aki a sok “barát” ellenére elképesztően magányos. Annyira nagyon megható és elgondolkodtató jelenet volt, mikor Reni Cortez nagymamájával beszélt, akinek elmondása szerint csak négy ember fontos Cortez életében: a nagyszülei, Ricsi és Reni. És nem, még a szülei sem, akik a tizennyolcadik szülinapján még fel sem köszöntötték rendesen.

Örülök, hogy Reni hamar megértette, hogy Cortez tényleg odavan érte, nem voltak alaptalan féltékenykedések meg egyéb drámázások, mint ahogy azt megszokhattuk az előző részekben. Végül is már az elején le lett rendezve az egész Cortez ablakos sztorijával, bár azt azért nem értem, miért kellett utána hónapokig pszichológushoz járnia, szerintem Máday sem gondolhatta komolyan, hogy tényleg öngyilkos akart lenni. Na de ez legyen a legkevesebb.

Poénok szempontjából is nagyon erős résznek bizonyult, Zsolti rendesen túlteljesített, ahogy mindenkit nénizett és bácsizott. A “Máday néni”, “tanár bácsi” és a többi beszólása egyet jelentett a hatalmas röhögéssel, én egyszerűen nem bírtam betelni vele. A nagy humorfaktor egyértelműen az osztályvideó lett, leginkább az, mikor Baranyait próbálták meginterjúvolni, hogy mondjon pár szót az osztályról, erre háromszor is belekezdett, de nem tudott semmi jót mondani, mikor véletlenül meglátta Csontváz Carlos hiányos végtagjait, és elordította magát, Dave pedig “köszönjük, tanárnő, pont ezt akartuk” kijelentéssel kikapcsolta a kamerát.

Igen, ez ment majdnem az egész könyvben, szinte nem volt olyan oldal, melyen ne röhögtem volna fel jó hangosan, egészen addig, míg meg nem érkezett Arnold. S bár tény, hogy nagyon csúnyán viselkedett a szülinapos Renivel, de az egyik legösszetettebb, legmeghatóbb és legtanulságosabb jelenete a könyvsorozatnak egyértelműen ez a párbeszéd volt. Egy kicsit igazat adok az összes félnek: igaza volt Arnoldnak, hogy Reni tényleg megváltozott, igaza volt Reninek, aki szerint Arnold nagyon hamar és nagyon bántón ítélkezett, igaza volt Ricsinek, aki szerint Arnold ki szeretné sajátítani Renit, és igaza volt Corteznek is, aki szimplán utálja a fiút. Ennek ellenére meg tudtam érteni Neményi viselkedését, nehéz lehetett Cortez oldalán látni a lányt, és valljuk be, tényleg rengeteget változtak a dolgok, mióta Arnold elutazott (ezt egy szép monológgal el is regéli Reni). Örültem, hogy bocsánatot kért a lánytól, és megmagyarázta, hogy azért volt ennyire igazságtalan és bántó, mert nehezen tudta elviselni a feltörekvő keserű érzéseit. Sajnáltam az egész helyzetet, mert Neményi Arnold tényleg a legkedvencebb szereplőm, csak éppen ebben a szerelmi háromszögben ő húzta a rövidebbet.

Szóval ezen jeleneteken kívül a könyv maga volt pozitivitás, tényleg rendkívül feldobott az olvasása, soha nem hittem volna, hogy ennyire jól tudok szórakozni rajta. Ezenkívül nemcsak szórakoztató, de tanulságos is lett, s bár az írónő elég szájbarágósan próbált beszámolni az internet és szórakozóhelyek veszélyeiről, de ha két olvasó figyelmét is felkeltette, már megérte beleszőni a történetbe.

ÉRTÉKELÉS: almaalmaalmaalmaalma

Advertisements

3 thoughts on “Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 6. – Ketten

A VÉLEMÉNYED NE TARTSD MAGADBAN!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s