Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény

szent-johanna-gimi-5MEGJELENÉS: 2011
OLDALSZÁM: 486 oldal
KIADÓ: Ciceró

Új tanév, új osztálytárs, új konfliktusok, új és régi barátságok, új és régi szerelmek… A 11/b-ben továbbra is “zajlik az élet”, miközben többek között az is kiderül, hogy mi történt a párizsi csereutazáson, hogy kicsoda Jérome és Benoit, és vajon ki lopja Dave személyiségét, hogy miért veszélyes a Gomba, hogy Zsák kibe lesz szerelmes és Cortez miért törli ki az összes ismerősét a Facebookon… na és persze, hogy Reni kitől kapta a nyakláncot meg a gyűrűt… Reninek is újabb kihívásokkal kell szembenéznie, de úgy tűnik, egyre jobban felnő hozzájuk…

Persze, nem bírtam ki, hiszen az előző rész annyira, de annyira remek volt, hogy egyéb elfoglaltságaim ellenére folytatnom kellett ezt a nagybetűs ÉLMÉNYT, melyet a Szent Johanna Gimnázium diákjai teremtenek meg.

Az eleje olyan nagyon erősen indult, hogy komolyan megdöbbentett: vajon meddig lehet fokozni még ezt az egészet, hiszen így is szuperlatívuszokban beszélek róla? Hát, körülbelül a könyv feléig, amikor ugyanis nagyon dühös lettem, és onnantól kezdve már csökkent a lelkesedésem, és ez nem változott a vége felé sem. Kicsit szomorú vagyok, hogy így érzek, mikor örülnöm kellene a dolgoknak. De jelenleg nem tudok. És fel is vázolom, hogy miért.

Szóval az új tanév nagyon jól indított. Reni sokkal “tökösebb” lett, nagyon sokat változott a nyár alatt, egyrészt Kingának, másrészt pedig a felnőtté válásnak köszönhetően. Végre nem egy iruló-piruló lányt láthattunk, aki mindig zavarba jön és nem mer visszaszólni, hanem egy visszabeszélős, merész egyéniséget, aki szembeszáll akár Cortezzel, akár Vladárral. Imádtam az elején történő civakodásokat a két főszereplő közt, és azt, hogy mindkét fél már tudta a szíve mélyén, hogy a másik érdeklődik iránta, de ezt semmi pénzért nem vallották be volna maguknak. No és persze a többiek sem tettek volna egy lépést sem az érdekükben, noha nyílt titok volt már az egész osztály előtt. Igen, ez egy ideig vicces, de aztán egy idő után már idegesítő. Főleg mikor a semmiért kiborul a bili.

Szóval ezek a Kinga által kitalált francia udvarlók kicsit el lettek túlozva. Bár humorosnak tűnt, ahogy Cortez féltékenykedett, és állandóan ezzel piszkálta Renit, aki élvezte, hogy a fiút ennyire felzaklatja a dolog, de amikor kiderült, hogy mindez kacsa, és szó sincs francia barátról, Cortez viselkedése nagyon, de nagyon eltúlzott volt. Mi az, hogy másfél hónapig levegőnek nézte Renit, aki egy hétig a sztori után szemmel láthatólag szenvedett, nem evett és nem aludt? Hogy volt képes ezt szó nélkül végignézni, ráadásul alaptalanul? Nagy ügy egy kis füllentés, tényleg, mintha ő például nem tagadta volna le két résszel ezelőtt, hogy ő nevezte el a hajóját Reninek, nem Arnold. Ez az egész totál erőltetettre sikerült, csak időhúzásnak szánta az írónő, de szerintem már feleslegesen feszegette a húrt. Mindenesetre nekem csalódás volt a halloween utáni korszak, amennyire jóízűen olvastam a könyv első felét, olyan kelletlenül a másodikat, és kezdett elegem lenni, hogy Reni pozitív személyiségváltozása után visszatértünk a kezdetekhez: Cortez taplómódon viselkedik, a lány pedig némán szenved.

Ezért nem is értem, hogy sok olvasó miért támadja annyira Arnoldot, hiszen ő sokkal inkább figyel Reni érzéseire, és kevésbé is bántja (noha állandóan végig kellett néznie a lány rajongását és szerelmi bánatát), mint Cortez. Néhányszor ugyan Arnold is kissé rosszul viselkedett, de azért még mindig sokkal normálisabb Corteznél, aki állandóan magával van elfoglalva, mindenen megsértődik és féltékenykedik. A könyv végén persze már nem zavarja, mikor Reni Neményivel találkozik, és a tanulmányi versenyek idején is engedi őt tanulni, végre látom, hogy igazán foglalkozik a lánnyal, ami azért pluszpont. De még mindig Arnold az, aki igazán megérdemelné Renátát, hiszen láthattuk, hogy kész volt átengedni őt Corteznek, és örült a lány boldogságának annak ellenére is, hogy mennyire szereti.

Hát, kíváncsi vagyok, hogy alakul a két főszereplő sorsa a következőkben. Vajon sikerül végre nekem is megkedvelnem Cortezt? Vagy immár örökre a Team Arnold tagja maradok? Fogalmam sincs. Mindenesetre számítok meglepetésekre, mint ahogy most meglepődtem Kinga és Zsolti összejövésén (mármint nem azon, hogy összejöttek, hanem ahogy összejöttek. Mekkora egy WTF-pillanat volt, nem?).

ÉRTÉKELÉSalmaalmaalmaalma

Advertisements

4 thoughts on “Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény

A VÉLEMÉNYED NE TARTSD MAGADBAN!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s