Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 4. – Barátok

szent-johanna-gimi-4MEGJELENÉS: 2011
OLDALSZÁM: 444 oldal
KIADÓ: Ciceró

Reni és Virág ismét nagyon jó barátok a nagy konfliktus után. Virág nemcsak Doriánnal szakított, hanem emós külsejével is: mostantól vidám cuccokban jár, és még a szemüvegét is hajlandó hordani. Reni igyekszik kihasználni minden percet, amit Arnolddal tölthet, ám Cortez ezt egyáltalán nem nézi jó szemmel, ezért a két fiú között egyre nő a feszültség… Mindezek mellett fontos szerepet kap még a második félévben egy mangakiállítás, Ricsi új robogója, Cortez nagymamája, egy éjszaka a Balaton-parton és az iskolai könyvtár… Az osztály továbbra is a “legbalhésabb” társaság az iskolában, és a tanulásban sem jeleskednek. A sok panasz miatt még a nyár eleji párizsi csereutazás is veszélybe kerül…

Oké, a szokásos ömlengést elkerülve csapjunk is bele a lecsóba, mert most bizony van mit kivesézni.

A sok “hű meg há”, meg “azta, hogy megint tizenhatnak érzem magam” után itt az ideje néhány dolgot kiemelni, kezdve a negatívumokkal, mert abból szerencsére nagyon kevés van, és azok is csak nagyítóval keresve tűnnek fel.

Reni eltúlzott tehetségtelensége (vagy inkább tehetetlensége) rajzórán nagyon irreálisnak tűnik. Vegyük példának okáért azt, mikor szabad programot hirdetett Vladár, erre Reni elkezdett olvasni. Persze, nem nézett körül, és nem, nem látta, hogy mindenki rajta kívül rajzol vagy fest, tehát a szabad program szabad rajzolást jelentett, így aztán egyesre lett értékelve, mert nem végezte el a dolgát. Elég hihetetlennek tűnik ez minden egyes rajzórán, hogy ahelyett, hogy rápillantana a hozzá legközelebb lévő emberre, és megnézné, hogy ő hogy csinálja az adott feladatot, maga elé bámul, és próbálja használni a fantáziáját több-kevesebb sikerrel az egyébként művelt (!) és olvasott (!) lány. Elég sok itt az ellentmondás, nem?

Virág túlzott lebutítása sem éppen a legviccesebb. Elvileg egy menő gimnáziumba jár, és igaz, hogy épp csak megcsinálta a felvételit, de akkor sem kellene olyan túlzásokba esni, hogy nem érti azt a feladatot, mikor egy kedvenc szuperhősképességet kell leírni. Ez szerintem abszolút nem humoros.

És ha már Virágnál tartunk, kezdjük is a pozitívumokkal, hogy végre tanult az előző félévben elkövetett hibáiból, és nem viselkedett önzőn Renivel. Vegyük csak azt, hogy nem akart elmenni Cortez szülinapi bulijára, mert Renit nem hívták meg. Ez az előző részben pont az ellenkezőleg történt, szóval nagyban látszott a karakterfejlődés, és hát a külső változás is jót tett neki. Ricsivel összehozni meg abszolút szuper döntés volt, és a kapcsolatuk rendkívül aranyosan indult, és hát a csipkelődések, hogy még mindig Emónak hívja Virágot, de közben édesen átkarolja és megvédi őt Doriántól. Na igen, a Dorián-ügy is izgalmasan alakult, főleg az, ahogy Cortez és Ricsi  védelmezték a lányt.

És most akkor jöjjön, aminek jönnie kell: Arnold. A nagy betűs ARNOLD, az én örök kedvencem, akitől búcsúznom kell, és nagyon remélem, hogy csak egy kis időre, és még fontosabb szerepet kap majd a végén. Hát, elég egyértelműek voltak az érzései Reni iránt, s noha már az első résztől sejtettem (mikor meglátta Reni tükrén a Cortez-mangát), csak akkor vált világossá minden, mikor szeptemberben Reni lebetegedett, és egyszerre látogatta meg őt Arnold és Cortez is. Persze, Reninek ez sem esett le, még Kingának sem akarta elhinni, de hát ő Rentai Renáta, a “vakegér”, ahogy Kinga is hívta. És hát igen, így meg lehet bocsátani Arnoldnak, hogy néha bunkón viselkedett a lánnyal, tekintve, hogy neki mennyi mindent kellett átélnie, mikor Ren Cortezről áradozott vagy éppen szenvedett miatta.

És itt jön Cortez. Még mindig nem értem, hogy Reni miért van oda meg vissza érte, és miért jobb ő, mint az okos Arnold. Úgy látszik, a visszahúzódó, könyvmoly lányoknak is a trehány “menő fiúk” kellenek, de hát nem vitatkozom az írónővel :D Viszont részben kezdem megkedvelni őt, a balatoni kirándulás és a motorozás vitt mindent, nagyon-nagyon élveztem minden pillanatát.

Apropó, motorozás: imádtam, hogy Reni végre bevállalta a lógást és fütyült a következményekre, jó volt látni, ahogy a jókislány egy kis időre áthág minden szabályt. Persze, Isten ments, hogy bármelyik tinit erre buzdítsak, de jót tett a karakterének és a történetnek is ez a rész.

Kinga személyisége előtt pedig le a kalappal. Leiner Laurának egy hatalmas pacsi, és nem is tudom igazán szavakba önteni, hogy mit érzek Kingával kapcsolatban. Egyszerűen gratulálok az írónőnek.

Merem állítani, hogy teljesen hatalmába kerített a könyvsorozat, és nagy nehézségek árán kell kényszerítenem magam, hogy ne olvassam állandóan ezt, és ne menjen másnak a rovására. És kinek is ajánlom? MINDENKINEK!

ÉRTÉKELÉS: almaalmaalmaalmaalma

Advertisements

One thought on “Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 4. – Barátok

A VÉLEMÉNYED NE TARTSD MAGADBAN!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s