Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 2. – Együtt

szent-johanna-gimi-2

MEGJELENÉS: 2010
OLDALSZÁM: 394 oldal
KIADÓ: Ciceró

Kilencedik második félévében az iskolai élet ezerrel pezseg: farsangi bál, Valentin-hét, Valentin-napi bál, tavaszköszöntő buli, osztálykirándulás és még sok minden más… Az osztályközösség eközben egyre jobban összekovácsolódik. Reni érdeklődése Cortez iránt szerelemmé változik; vágyakozás, reménykedés, féltékenység, csalódás, aztán ismét reménykedés között őrlődik, mert a fiú viselkedése egyáltalán nem egyértelmű…

Hát eddig bírtam ki, hogy az első rész után felfaljam a második kötetet is, és csendben megsúgom, hogy valószínűleg a húsvéti szünet alatt kivégzem a harmadikat, mert egyszerűen letehetetlen ez a semmiről, mégis mindenről szóló magyar ifjúsági könyvsorozat.

Nem hittem volna, hogy egy könyv úgyis le tud venni a lábamról, ha nincs konkrét története, ha nincs benne rejtély vagy gyilkosság, ha nincsenek benne “felnőttesebb” elemek (mint például erotika vagy durva kifejezések), s ráadásul a jelenkori Magyarországon játszódik. Azt hittem, hogy már rég kinőttem a tiniregényekből, hogy már a Neveletlen hercegnő is csak egy kedves, nosztalgikus emlék, de ó, mekkorát tévedtem! Mert igenis létezik egy olyan könyvsorozat, melynek humora és aktualitása annyira elveszi a figyelmemet arról, hogy nincs neki klasszikus értelemben vett története, hogy csak úgy falom az oldalakat akár reggel a buszon, akár késő este az ágyamban, és észre sem veszem, hogy már a végén járok.

Azt hiszem, a lelke mélyén szinte mindenki olyan iskoláról álmodozott, mint a Szent Johanna, és főleg egy olyan osztályról, melynek  Reni is tagja. Nem semmi dolog, hogy az egész osztály azzal nyúzza a tanárt, és lejárkál hozzá még a tanáriba is, hogy kapja meg a főszereplőnőnk végre azt a rajz kettest, és ne kelljen megbuknia az amúgy színötös tanulónak. És az se semmi, ahogy Reni szándékos hisztit csinál, csak hogy elterelje a tanár figyelmét matek témazárón, így a többiek könnyedén lepuskázhatják a példákat ezzel  elkerülve a bukást. Ennek ellenére persze a szokásos egymás közti szívatások nem maradhatnak el, de azok is olyan viccesen tálalva, hogy nem unsz rájuk még ennyi oldalon keresztül sem.

Nem is tudom kiemelni, hogy ebben a könyvben melyik rész tetszett igazán. Az osztálykirándulás? A Valentin-napra osztogatott karkötős sztori? Virág Kenny jelmeze? A novellapályázatos hercehurca? Kinga jellemábrázolása? A koránkelő Arnold állandó reggeli késései? Igazából nem tudok dönteni, mind annyira, de annyira vicces és egyben tanulságos volt.

Néha tényleg jó, hogy az ember ilyet olvas: tökéleset kikapcsolódás és szórakozás. Remek hallgatni a könyvben említett zenéket, s jó úgy olvasni, mintha a saját naplódat olvasnád – mert a regény nem akar több lenni, mint ami: egy tizenöt éves lány jó sok humorral fűszerezett naplója.

ÉRTÉKELÉSEM: almaalmaalmaalmaalma

Advertisements

A VÉLEMÉNYED NE TARTSD MAGADBAN!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s