Sylvia Day: Melléd láncolva

sylvia_day_melléd_láncolvaMEGJELENÉS: 2012
OLDALSZÁM: 410 oldal
KIADÓ: Ulpius-ház

“Istenem… Sosem tudtam hozzászokni ehhez az archoz. Mindig hatott rám. A finoman metszett járomcsont, a sötét szemöldök, a sűrű pillájú kék szempár, és az a száj… Tökéletes vonalú, egyszerre érzéki és gonosz. Szerettem, amikor szexre csábítva mosolygott, és reszkettem, amikor vonallá keskenyedett. És amikor a testemhez ért, lángot vetettem.” Gideon és Eva lebilincselő, vad kilengésekkel teli története folytatódik. Kapcsolatuk igazi “se veled, se nélküled” – bár szenvedélyesen szeretik egymást, a régről magukkal cipelt lelki sérülések és az egymás kizárólagos birtoklására törekvő elemi ösztönök minduntalan közéjük állnak. Kísért a szörnyű múlt, a sebek túl mélyek… Elég egyetlen hibás döntés, és a szakítás immár végleges lehet. A Crossfire sorozat második kötete.

Az Ötven árnyalat-trilógia után, múlt hónapban vettem kézbe a Crossfire-sorozat első részét, a Hozzád kötvét, most pedig pár hét után folytattam a második kötettel. Őszintén szólva nagyon vegyes érzések keringenek bennem, és nem azért, mert hú de rossz volt, hanem azért, mert akkora koppintása a “Szürkének”, hogy ámulok és bámulok, és állandóan azt kérdezem magamtól, miként engedhette meg ezt E. L. James, mert ha a Szürke ötven árnyalata Twilight-fanfic, akkor ez egy az egyben Szürke-koppintás. Igaz, a második kötet már tartalmazott önálló szálakat, amelyeket nem a Fifty shades-től kölcsönzött az írónő, és igen, arra a bizonyos dologra gondolok, amely a regény végén derül ki, no de beszéljünk nyíltan a dolgokról, így a tovább mögött kivételesen most spoileresen folytatom.

Merész húzás, hogy Gideon megölte Nathant, álmomban sem gondoltam volna, hogy ez történik. Gyilkos mint főszereplő egy erotikus regényben? Hát, pont erre nem számít az ember, és főleg nem egy ilyen tálalásra: a gyilkosság miatt nyomozó rendőr meséli el Evának, hogy ő tudja jól, a barátja végzett a gyerekkori bántalmazójával, megvan az elmélet, de az okos alibi miatt nem tudja rábizonyítani az emberölést, és nem is akarja, hiszen az áldozat amúgy is egy pszichopata, aki előbb-utóbb végzett volna a főszereplőnkkel. Hát, érdekes húzás, meg kell hagyni, bár nem hiszem, hogy ilyen Columbo-félék ne tudták volna rábizonyítani Gideonra a gyilkosságot, hiszen tökéletes bűntett nincs, de hát ez már csak apróság. Mindent egybevetve ez a rész nagyon tetszett, és lényegében ebben tér el a regény a “Szürkétől”. Christian Grey ugyanis nem tett volna ilyen drasztikus lépéseket, és talán emiatt is szeretem jobban az “eredeti” regényt.

Lehet, hogy Gideon sokkal veszélyesebb, és ezáltal egyes nők számára izgalmasabb, mint Christian, de én akkor is maradok Mr. Ötven Árnyalat-nál. És Ana is szimpatikusabb Evánál, bár azt díjazom az utóbbiban, hogy használta az eszét, mikor összerakta a puzzle-darabkákat, és nagyjából meglátta az összefüggéseket a történésekben.

Viszont vannak dolgok, melyek rendkívül idegesítettek. Az egyik ilyen, hogy majdnem minden szereplő a könyvben vagy szexuális zaklatás áldozata lett, vagy a saját neméhez vonzódik, illetve a kettő keveréke. Ez kicsit már irreális és erőltetett. De a legidegesítőbb Cary, a biszex lakótárs karaktere, nálam néha kiverte a biztosítékot, noha meg kell vallanom, akadtak jó beszólásai.

A másik unszimpatikus karakter egyértelműen Eva anyja, aki tipikus képet fest a pasik többségébe belevert elvről, hogy a nők csak a pénzre hajtanak. Az anyuka ugyanis még a nagy szerelméről, azaz a gyereke apjáról is lemondott, hogy hozzámenjen egy kőgazdag pasihoz. Jó, ne legyünk naivak, hiszen számtalan ilyen nő járkál a világon, ráadásul az írónő jól ellensúlyozta ezt azzal, hogy Evát az anyja ellentéteként jellemezte e szempontból, és azon se lepődnék meg, ha a harmadik részben az anyja mégis jó útra térne, s a szerelmet választaná, de ez már a sablonosság határát súrolná.

Összességében csak azért adok rá négy pontot az ötből, mert állandóan hasonlítgatnom kellett E. L. James bestsellerével, ráadásul Ana és Christian szerelmi viszonya jobban is tetszett (ott az ellentéteken alapult: Ana az ártatlan, Grey az igazi veszedelem, itt a hasonlóságon: mindketten sötét múlttal rendelkeznek).

ÉRTÉKELÉSEM:  almaalmaalmaalma

Reklámok

3 thoughts on “Sylvia Day: Melléd láncolva

  1. nagyjából ugyanez a véleményem. az első kötet után nem voltam benne biztos, h érdemes elolvasnom ezt, mert az nálam gyenge közepest ért. de kíváncsi voltam, és jól döntöttem, mert szerencsére izgalmasabb @=) a harmadikat is kíváncsian várom.

    egyébként van nő (vagy akár férfi) a földön, aki el tud képzelni egy olyan párkapcsolatot, ahol a szex mindent megold? h egyik percben még egy mélyen gyökerező konfliktus kellős közepén tart, utána meg már “a szűk kis pinájában érzi a másik eres farkát”? ez a vetülete a dolognak számomra olyan primitív. kifinomultabb jelzőt kerestem, de nem találtam…

    1. a szex nem old meg semmit, csak elhessegeti a problémát, de attól még az a probléma ott van. ez úgymond a könnyebbik út, legalább is könnyebb, mint megoldani a konfliktust.

A VÉLEMÉNYED NE TARTSD MAGADBAN!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s